Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

A végállomás – Veszprém

Már nem Magyarország feltámadása, a trianoni lelketlen ítélet megváltoztatása volt a tét, hanem a puszta túlélés nemzetnek, családnak, egyénnek egyaránt.

Áthajtottunk a másik, nagyobb, még nevezetesebb Fehérváron, nagy királyaink koronázó- és temetkezőhelyén. Átutazva keveset láttam belőle, de az szép volt. Akkor még nem tudhattuk, mennyit fog ez az ősi városunk is szenvedni a háborútól, s mi minden válik ott is rommá.

További egy órás út végén feltűnt a láthatáron jövendő lakhelyünk, Érdeklődve néztem a kibontakozó városképet. Meg sem fordult a fejemben, hogy életem valószínű végállomására érkeztem.

Az első benyomásom kifejezetten kedvező volt. Erdélyi szemnek a dimbes-dombos fekvés, a kanyargós utcák nagyon is megfeleltek. Méretei is Gyulafehérváréhoz és Déséhez hasonlóak voltak. Azóta az előbbieket alaposan túlszárnyalta. Később, amint jobban körülnézhettem, egyre többet fedeztem fel a szépségéből. Láttam a várat mindkét oldalról, tetszett is nagyon, de akármilyen nevetségesen is hangzik, nem tudtam, hogy micsoda. A vár fogalmát számomra a hatalmas alapterületű Vauban-rendszerü gyulafehérvári erődítmény jelentette.

79

A veszprémi Kossuth utca, 1910.