Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Így veszett el Észak-Erdély

Akkor már hozzánk is Romániából jött németek voltak beszállásolva. Elmondták, hogy csak a gépkocsijuknak köszönhették a megmenekülésüket, mert az oroszok sokkal gyorsabban jöttek, mint ahogy azt korábban tőlük megszokták. Ekkorra az amerikaiak tömeges gépkocsi szállításai alaposan megnövelték a mozgékonyságukat.

Az egyik katona tüzes hitlerista volt, a másik kiábrándult osztrák. S miközben az előbbi bizonygatta, hogy közeli a győzelem, mert jönnek a csodafegyverek, a másik csendesen mondta és mutatta hátul, hogy jön a V-zwanzig, ami így előadva egyértelműen szellentést jelentett.

Amikor híre ment, hogy anyám beszél a nyelvükön, számos német katona jött és mesélt. Először a hadi élményeikről, aztán az otthonukról. Előkerültek a fényképek is feleségről, gyerekről, családi házról, s az utolsó mondat rendszerint így hangzott: Das ist alles kaputt (minden elpusztult).

Ekkor éltem át életem első légitámadását. Nappal történt, mégsem keltett senkiben gyanút a közeledő veszedelem, mert német gyártmányú gépek jöttek román pilótákkal. Állítólag olyan célpontokat kerestek, ahol költözködést láttak, mert azok csak menekülő magyarok lehettek. Ez persze ellenőrizhetetlen volt, sőt nem is valószínű, mert a repülési magasságuk ilyen pontos célzást aligha tett lehetővé. Az első robbanásokra nem is ijedtem meg különösebben. A bombák tőlünk elég távol csapódtak be.

Désen magyar alakulatok gyülekeztek a dél-erdélyi támadáshoz. Ekkor nagyon szomorú hír érkezett: Elesett Zolti bátyám. Ő volt a család első háborús áldozata. 1897-ben született, 1914-ben önként jelentkezett a hadseregbe. Végigharcolta az első világháborút. Megúszta komolyabb sebesülés nélkül. Erős, bátor ember volt mégis a második háborúban már a bombázások alatt is félt. Talán érezte, mi vár rá. Korára való tekintettel front mögötti szolgálatra osztották be. Őrséget adtak a tordai alagútnál, amikor két vonat összeütközött. Az egyik lőszert szállított. Ami megmaradt a nagybátyámból, a házsongárdi temetőben nyugszik, nem messze nagyapám sírjától.

Évtizedekkel később társaságban elmeséltem nagybátyám szomorú történetét, s akkor valaki váratlanul megszólalt:

Milyen kicsi a világ. Én ismertem azt az embert, aki a balesetet okozta. Mert baleset volt, nem szabotázs. Forgalmista volt, s egyszer csak rádöbbent: „Úristen, mit tettem? Összeengedtem két vonatot!" Azzal futni kezdett, ahogy a lába bírta. Csak el, minél messzebb, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha a szerencsétlenség bekövetkezik, menten agyonlövik. Nemsokára hallotta a rettenetes erejű detonációt. Megúszta, nem fogták el, de a szegény katonák elpusztultak.

63