Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Hihetetlenül szerencsés véletlen

Később rajongója lettem a történelemnek és szenvedő alanya két másik nyelvnek, a németnek és franciának. Az előbbit végül is elfogadhatóan megtanultam (nem az iskolában, hanem az életben), az utóbbit szerencsémre rövid idő múlva törölték a tantervűnkből. Mindezek azonban már később történtek.

Volt Désen egy zordon elnevezésű tantárgyunk, honvédelmi ismereteknek hívták. A valóságban amolyan előrehozott történelempótló volt, szemelvényeket olvastunk például a Rákóczi-szabadságharc eseményeiből.

Ki hinné ma, kötelező tantárgy volt a román nyelv is! Igaz túlságosan komolyan nem vették. Az első órán az osztályfőnökünk, Solymosi Zoltán — egyébként matematikatanár — megkérdezte, ki nem tud románul. Felálltak az anyaországiak, meg én.- Te erdélyi vagy.- Igen, de románul nem tudok. Az igazság az, hogy disznóságokat azért hibátlanul tudtam mondani.- Ülj le! És a következőkben csak az anyaországiakkal foglalkozott.

55

A dési gimnázium, 1910,