Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Hihetetlenül szerencsés véletlen
Miközben családunk helyzete átmenetileg jobbra fordult, ismét sűrűsödni kezdtek a vérzivatar fellegei ezúttal a közvetlen közelünkben. Egyszer-kétszer még légiriadót is fújtak, de repülőt nem láttunk. A jugoszláv légierő végképp nem volt abban a helyzetben, hogy minket támadjon. Váratlanul levelet és csomagot kaptunk Kassáról. Nagy meglepetésünkre egy távoli, anyai ági rokonunk fedezett fel minket, és még egy kis ajándékot is küldött. Alighogy válaszoltunk, bekövetkezett az annyit vitatott kassai bombázás és új-régi rokonunk - ismételt leveleink ellenére - soha többé nem jelentkezett. Nagyapám gyógykezelésre éppen Kolozsvárra jött, s minket is meglátogatott Désen. Szavait idézem: „Kár volt Hitlernek megbolygatni az oroszokat." Hihetetlenül szerencsés véletlen Apámat behívták katonának, mert ha már végre befogadták, készüljön fel a haza védelmére is. Mint karpaszományos, itt is tartalékos tiszti iskolába került, szerencséjére Désen, helyben. A kiképzés fizikailag erősebb volt, mint a románoknál, bár abban, hogy így érezte, a húsz év korkülönbség is szerepet játszhatott. Az azonban, hagy a saját és nem az ellenség hadseregében szolgált, az egyértelműen hazafias szellem a katonaélet sok kényelmetlen értelmetlenségéért kárpótolta. Hétvégeken eltávozást is kapott. Csonttá és bőrré lefogyva, másfél napig felváltva evett és aludt. Már csak két hónapjuk volt hátra a tisztté avatásig, amikor őrségbe állították, azzal a kiemelten fontos feladattal, hogy amikor jön a laktanyaparancsnok, szólítsa az őrséget tisztelgéshez fegyverbe.- De nem ismerem a parancsnok urat- felelte ő.- A rangjelzéseket csak ismeri?- Messziről nem látom, (erős szemüvege volt).- Ott a távcső a kezében, (repülök észlelésére adták). Bár apámnak maradtak kételyei, már rég megtanulta, hogy a katonaságnál a csillagok száma mindig egyenes arányban van az igazsággal. Több vitának tehát helye nem volt. Egyszer csak közeledett valaki, akinek sok minden volt a paroliján. Igazgatta is apám szorgalmasan a távcsövet. A szemüveg és távcső azonban együtt meglehetősen komplikált optikai rendszer. Ráadásul a távcsőnek van egy huncut megtévesztő tulajdonsága. Nem lehet vele pontosan észlelni a tényleges távolságot. így aztán az érkező egyszer csak rácsapott a távcsövet tartó karjára, mondván hogy: 53
