Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Nem a magyarságunkban, csak emberekben csalódtunk

hangzású magyar név, de ők már keményen románok voltak. Még magyar világban asszimilálódtak és ez egyáltalán nem volt kivételes eset. Volt például később egy osztálytársam, aki Székelynek írta a nevét, de román helyesírás szerint ejtette ki (magyar betűkkel a kiejtésbeli különbséget nem lehet érzékeltetni). Amikor a tanárunk minden él nélkül megjegyezte, hogy „hiszen te magyar vagy", a válasz dacos tagadás volt.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy míg Magyarországon német, szlovák és szerb eredetű nevekkel igen sűrűn találkozhatunk, román hangzásút csak elvétve találhatunk. Annál több magyar nevű román él Romániában - és még többen románositották a nevüket. Közülük nagyon sokan nem az utolsó nyolcvan évben románosodtak el. Szóval, ilyen hatásos volt az állítólagos erőszakos magyarosítás.

Ismerkedtem a közvetlen környezetemmel, a várossal és el voltam ragadtatva, mert mindenhol nemzeti színű zászlók lengtek, és nem járt értük huszonöt botütés. A régi svájcisapkám helyett rögtön kaptam „Bocskai-sapkát", mert azt is szabad volt hordani.

Ezek voltak új, igazi saját hazánkkal a „mézesnapok", mert mézeshetekre már nem jutott idő.

Új iskolába kerültem, államiba; itt nem apácák tanítottak. Rémülten tapasztaltam, hogy igazgatónk férfikezétől milyen rettenetes pofonokat lehet kapni. Pedig én nem is tartoztam a „kedvencei" közé. Új gyerekek, idegenek, és első kísérleteim pajtások szerzésére kudarcba fulladtak. Valószínűleg bennem lehetett a hiba, mert tulajdonképpen a régieket, vagy azokkal mindenben azonosakat kerestem. Közel egy évbe tellett, mire elvárásaimat az új helyzethez igazítva kialakult az a gyermekcsapat körülöttem, akik között ismét tökéletesen jól éreztem magam.

Nem a magyarságunkban, csak emberekben csalódtunk

Bár hiányzott a régi környezet, még tartott a nemzeti mámor, amikor - szerencsére még csak átvitt értelemben - becsapott a bomba. De ezt a történetet élőbbről kell kezdeni.

Mint említettem, apám még a bevonulás előtt elfoglalta a helyét a Dési Pénzügyigazgatóságon. A város határában megjelent a magyar hadsereg. Sokan civilek - köztük apám is - kimentek közéjük, együtt énekeltek velük, majd megélték a bevonulás felejthetetlen pillanatait.

Ebben a hangulatban várták az új hatalom képviselőjét is. Három hónapra Észak-Erdélyben katonai közigazgatást vezettek be. így természe43