Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az új környezet – Dés

A tulajdonos pedig zsinóros magyar ruhában, és csizmában még hazafias verset is szavalt, mintha nem is vásárolni mentünk volna, s ezt mi is magától értetődőnek éreztük. Anyám rendszeresen elküldött ebbe a sarki üzletbe. Mivel anyámnál nem tudtam elérni, hogy minden szükséges egyszerre jusson az eszébe, néha naponta többször is vásároltam ott. így ment ez már három éve, amikor egyszer megtörtént, hogy a szükségesnél valamivel kevesebb pénzt kaptam. A boltos kimért mindent, majd így szólt: „Akkor menj szépen haza és hozz még húsz fillért, az áru addig itt marad." Mi mást tehettem volna, hazaszaladtam, vittem a hiányzó pénzt, de többet nem tettem be a lábam az üzletbe. Erre bepanaszolt apámnál, hogy átpártoltam a zsidókhoz. Apám megkérdezte, hogy igaz-e, és ha igen miért tettem. Elmondtam az esetet. „Igazad van, ott vásárolsz ahol akarsz." Neki pedig a következő kérdésére azt felelte, nem kellett volna megsértenie. Három év után egy napra lehetett volna húsz fillér hitele. Amíg jó árut hoz haza, nem fogom megparancsolni, hogy hol szerezze be. Az öreg zsidó bácsi üzlete tíz lépésre volt az övétől. Az ugyan nem volt olyan hangulatos, mint a másik, viszont a gazdája sem beszélt velem olyan magas lóról, mint ő. Sőt még a pénzgyűjteményemet is gyarapította. Amikor kihúzta a fiókját megláttam egy kétfejű sasos egy filléres kakukkfiókát. Kértem, hogy adja el nekem. Rászánt tíz percet és talált még kilencet. Megkaptam az egészet tíz fillérért, meg egy ígéretet, ha még talál régi pénzt félreteszi nekem.

Maga Dés ódon hegyes-völgyes kisváros, Szolnok-Doboka vármegye székhelye. Méretei hasonlóak Gyulafehérváréhoz, s múltja is nagy, ha történelmi szerepe nem is vetekedhet szülővárosoméval. Település volt a helyén már a római provinciában is. Désaknán már akkor bányásztak sót. Szintén még az Árpád-korban lett magyar várossá. Főterét a 15. században gótikus stílusban épült, a reformáció óta református templom uralta. Folyója, a nem sokkal Dés előtt két ágból egyesült Szamos, a városhoz közel folyt, le lehetett járni a partjára fürödni.

Az első benyomásom az volt, hogy nem olyan rendezett város, mint korábbi lakhelyem. Főleg a dombokon sok girbe-görbe utcája, s az utcákban számos szokatlan formájú és némileg elhanyagoltnak tűnő épülete volt. A valóságban ezeket éppen egyediségük tette érdekessé, egyik-másikat értékessé is, hiszen a múlt egy-egy itt felejtett darabkáját képviselték.

Lakossága akkor többségében magyar, és azt hiszem református volt. Nagy számban éltek itt ortodox zsidók. Sajátos öltözetük újdonság volt számomra. Fehérváron ilyeneket nem láttam.

Kisebbségben laktak itt románok is. Ikerszomszédunk a felső szinten egy özvegy román papné volt, ügyvéd fiával. A családjukban csupa jó42