Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

1956

ő visszalépett az utca kanyarjába, egy ház fedezékébe. Egy szerencsétlen fegyvertelen ember elment mellette, s mihelyt láthatóvá vált, a katona szó nélkül lelőtte. Pedig ott harcok sem voltak.

Mivel Kati még egyetemista volt, jókora szünet után bementem az egyetemre érdeklődni, hogy mikor indul újra a tanítás. Azt a választ kaptam, hogy előbb vissza kell hozni a Szovjetunióból a hallgatókat. Közülük később többel is beszéltem. Hát nem volt okom irigyelni tőlük ezt a „kéjutazást".

Egy idő után visszatértem Inotára. A sztrájk még eltartott egy darabig, a kedélyek nehezen csillapodtak le. Az ellenállás az országban most már fegyvertelenül még tartott egy darabig. Aztán győzött a mindenre kiterjedő erőszak, és következett a véres bosszú. Végül mi is újraindítottuk a termelést. Többen elmenekültek, megüresedett néhány munkakör. Én is új beosztást kaptam a Technológiai Osztályon.

Főnököm a főtechnológus, a Horvátországból származó Sej téri Vjekoszláv lett. Mint mesélte, a háború alatt érettségizett, s otthon csak két lehetősége maradt: elmehet a horvát hadsereggel a Szovjetunió ellen harcolni, vagy beállhat partizánnak. Egyikhez sem volt kedve, inkább átúszta a Drávát, és beiratkozott az egyetemre kohómérnök hallgatónak. Senki sem firtatta, hogy mit keres Magyarországon. Ilyen „könyörtelen" volt Horthy idegenrendészete. Még ujjlenyomatot sem vettek a határátúszóktól. Szimpatikus, művelt ember volt. Az anyanyelvén kívül németül és franciául beszélt, de magyarul is jobban tudott, mint sok félművelt honfitársunk. Oroszul saját állítása szerint sohasem tanult, mégis könnyedén fordított orosz szakcikkeket. Ennyire hasonlóak lennének a szláv nyelvek? Engem ilyenkor odahívott, hogy segítsek magyarul szabatosan fogalmazni. De ez csak ürügy lehetett, mert a szövege hibátlan volt, nem tudtam rajta javítani. A gyáron belüli munkanélküliség azonban tovább tartott. Hiába, ennyi mérnök ide felesleges volt. Szerintem mérnök az, aki önállóan tud fejleszteni. Ahhoz, hogy valaki egy bejáratott üzemet el tudjon vezetni, elég egy technikus. Aki erre sem képes, az legfeljebb laboránsnak alkalmas, de még okosabb, ha a gyár közelébe sem engedik, mert ott csak kárt okoz. Bár egyébként a főnökömmel a magánéletben is jó volt a kapcsolatunk, ha lógáson kapott, letolt. Kértem, adjon feladatot, mert nekem is rémes ez a semmittevés. „Keress magadnak, ha tudnék értelmes munkát, én végezném, mert szintén unatkozom, de a munkások ne lássanak mérnököt lazsálni".

Ismét új beosztást kaptam, mert a vezetőink is látták, hogy többen is üresjáratban vagyunk. Létrehoztak egy kutatócsoportot három mérnökből és egy laboránsból. Heteken keresztül azon tököltünk, hogy min kéne

146