Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

1956

ő visszalépett az utca kanyarjába, egy ház fedezékébe. Egy szerencsétlen fegyvertelen ember elment mellette, s mihelyt láthatóvá vált, a katona szó nélkül lelőtte. Pedig ott harcok sem voltak. Mivel Kati még egyetemista volt, jókora szünet után bementem az egye­temre érdeklődni, hogy mikor indul újra a tanítás. Azt a választ kaptam, hogy előbb vissza kell hozni a Szovjetunióból a hallgatókat. Közülük később többel is beszéltem. Hát nem volt okom irigyelni tőlük ezt a „kéjutazást". Egy idő után visszatértem Inotára. A sztrájk még eltartott egy dara­big, a kedélyek nehezen csillapodtak le. Az ellenállás az országban most már fegyvertelenül még tartott egy darabig. Aztán győzött a mindenre kiterjedő erőszak, és következett a véres bosszú. Végül mi is újraindítot­tuk a termelést. Többen elmenekültek, megüresedett néhány munkakör. Én is új beosztást kaptam a Technológiai Osztályon. Főnököm a főtechnológus, a Horvátországból származó Sej téri Vjekoszláv lett. Mint mesélte, a háború alatt érettségizett, s otthon csak két lehetősége maradt: elmehet a horvát hadsereggel a Szovjetunió ellen harcolni, vagy beállhat partizánnak. Egyikhez sem volt kedve, inkább átúszta a Drávát, és beiratkozott az egyetemre kohómérnök hallgató­nak. Senki sem firtatta, hogy mit keres Magyarországon. Ilyen „könyör­telen" volt Horthy idegenrendészete. Még ujjlenyomatot sem vettek a határátúszóktól. Szimpatikus, művelt ember volt. Az anyanyelvén kívül németül és franciául beszélt, de magyarul is jobban tudott, mint sok fél­művelt honfitársunk. Oroszul saját állítása szerint sohasem tanult, még­is könnyedén fordított orosz szakcikkeket. Ennyire hasonlóak lennének a szláv nyelvek? Engem ilyenkor odahívott, hogy segítsek magyarul szabatosan fogalmazni. De ez csak ürügy lehetett, mert a szövege hi­bátlan volt, nem tudtam rajta javítani. A gyáron belüli munkanélküliség azonban tovább tartott. Hiába, ennyi mérnök ide felesleges volt. Sze­rintem mérnök az, aki önállóan tud fejleszteni. Ahhoz, hogy valaki egy bejáratott üzemet el tudjon vezetni, elég egy technikus. Aki erre sem ké­pes, az legfeljebb laboránsnak alkalmas, de még okosabb, ha a gyár kö­zelébe sem engedik, mert ott csak kárt okoz. Bár egyébként a főnököm­mel a magánéletben is jó volt a kapcsolatunk, ha lógáson kapott, letolt. Kértem, adjon feladatot, mert nekem is rémes ez a semmittevés. „Keress magadnak, ha tudnék értelmes munkát, én végezném, mert szintén unatkozom, de a munkások ne lássanak mérnököt lazsálni". Ismét új beosztást kaptam, mert a vezetőink is látták, hogy többen is üresjáratban vagyunk. Létrehoztak egy kutatócsoportot három mérnök­ből és egy laboránsból. Heteken keresztül azon tököltünk, hogy min kéne 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom