Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Megszülethettem

Anyám a tanulásban így megfeneklett, mégis szerencsésebb volt sok szegény erdélyi magyar lánynál, mert neki még jutott egy hozzá illő magyar fiatalember: megismerkedett apámmal. Nyolc hónapi udvarlás után elhatározták, hogy összeházasodnak, csakhogy ez már a következő fejezet.

Megszülethettem

Az életrajzok a dolgok logikus, kronologikus rendje szerint a születéssel szoktak kezdődni. (Egyes törvények szerint az egyének jogai a fogamzás pillanatától érvényesek. Hogy ez az abortusz engedélyezésével miképpen egyeztethető össze? A vagyonhoz már van joga, csak az élethez nincs? Hát ezt magyarázzák meg - ha tudják - a jogászok.)

Nos, én rendhagyó eset voltam, nekem már a világrajövetelhez is engedélyt kellett kapnom, s ehhez mindjárt egy főpap beavatkozására volt szükség. A szüleim házasságkötése előtt tornyosuló akadályt kellett elhárítani. A probléma lényege: apám református volt, s bár ö maga nem volt vallásos, a családjában erősen éltek a protestáns tradíciók, nem egy lelkészt is adtak egyházuknak. Ezért apám nem volt hajlandó reverzálist adni, mert mint mondta: „Cselekvését korlátozó esküt még saját papjának sem tesz, nemhogy más vallás képviselője előtt."

Ezzel szemben anyám, ha nem is túlbuzgó, de hívő katolikus volt, érthetően nem akart elszakadni mindattól, amiben nevelkedett.

Kétségbeesésében kihallhatást kért gróf Majláth Gusztáv püspöktől, és feltárta súlyos dilemmáját. A válasz rövid volt, de mindent eldöntött: „Eltekintek a reverzálistól, nem fogom megakadályozni, hogy két magyar fiatal családot alapítson."

Amikor ezt később elmeséltem egyik veszprémi piarista tanáromnak - akit egyébként azóta is nagyon szeretek és tisztelek - egyszerűen nem hitte el, mondván, hogy erre az egyházjog a püspököket nem hatalmazza fel. Ami tökéletesen igaz is, csakhogy a gyulafehérvári püspök nemcsak az ottani katolikusok, hanem egyben az erdélyi magyarság egyik prominens vezetője is volt. О ezt a kötelességét előbbre helyezte, legalábbis ebben az ügyben.

így történt, hogy a szüleim, igaz nem a székesegyházban, hanem minél kisebb feltűnést keltve egy kisebb kápolnában összeházasodták. Ez egyébként tökéletesen meg is felelt egész életfelfogásuknak. Mindig kerülték a hivalkodó külsőségeket. Házasságuk a saját ünnepük volt, nem a közönségé.

14