Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - II. Öltözködés a kora újkori Magyarországon
tanult, ahol az ott divatos franciás viseletét hordta, bár a leírás szerint télen kifejezetten fázott benne a magyar ruházat után. A közhiedelemmel ellentétben a magyarok a nadrág alatt hordtak alsónadrágot. Kemény Jánostól tudjuk, aki 16 éves korában részt vett Bethlen Gábor magyarországi hadjáratában, hogy nem vitt elég fehérneműt, így kénytelen volt többször anélkül felvenni a nadrágot, s így a higiénia hiánya miatt rövid időn belül eltetvesedett. Emiatt a hadjárat alatt szerzett megfelelő, finom gyolcs anyagot, amelyből az első nagyobb településen varróasszonyokkal alsónadrágokat varratott. A férfiak és a nők egyaránt hordtak úgynevezett fehérruhát, ezek közé tartoztak az ingek és az alsóneműk is. A leírásokban finom szövésű len vagy kevert szálas pamut anyagú, gyolcs, vagy a korszakban gyakran emlegetett bujavászon ingekkel találkozhatunk. Az előkelőbbek gyakran selyemből készíttették ezeket a ruhadarabokat. Két inget viselhettek egymás fölött, az alsóing a mai atléták, hálóruhák szerepét töltötte be, a felső sokkal díszesebb volt, különféle technikákkal - hímzéssel, ráncolással, azsúrozással, csipkékkel - díszíthették. A hölgyek sokkal inkább követték az európai divatáramlatokat. Nagyobb eltérést inkább a díszítésben és anyaghasználatban láthatunk a magyar és más nemzetek asszonyai között. Az ing fölött a derékon hosszú szoknyát, a felsőtestükön pedig úgynevezett ruhaderekat vagy vállat viseltek, amelyet aló. század végéig egybevarrtak a szoknyával. A 17. század elejétől a vállat és a szoknyát már nem varrták egybe, így azokat különböző színű és anyagú textilből is készíthették, ennek köszönhetően szinte csak a fantázia szabott határt annak, milyen szín- és anyagkombinációkat vehetett fel egy kora újkori hölgy. A különálló felsőruhából fejlődött ki később a néprajzban is ismert melles vagy mellény. A ruhaderekat elől fűzték vagy kapcsokkal rögzítették a mellkason. Ha a viselőjének elég pénze volt, akkor hímzésekkel, valamint selyem és fémszálas csipkedíszekkel vagy akár drágakő rátétekkel gazdagíthatta a ruháját. A túlzott díszítések ellen a városi tanácsok, illetve az uralkodók Európa-szerte luxusellenes rendelkezésekkel léptek fel, szabályozva azt, hogy milyen társadalmi csoport milyen anyagot választhat, illetve milyen díszt tehet a ruhájára. A spanyol divatban jelent meg elsőként a merevített alsószoknya, valamint a halcsontokkal, fapálcákkal merevített ruhaderék és az első igazi fűzők is. Magyar főúri hölgyeken ezeket a spanyolos ruhákat is láthatjuk azok jellegzetes kiegészítőivel, mint a hatalmas nyakfodrok, a csipkés selyem- és bársonykesztyűk, és a finom csipkekeszkenők és legyezők. Emellett az oszmán hatásra megjelenő úrihímzés jellegzetesen magyar motívumaival is előszeretettel varratták ki a magyar hölgyek hatalmas szoknyáikat és elől fűzött ruhaderekaikat. 23
