Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - II. Öltözködés a kora újkori Magyarországon
Ilyen ruhadarab az a fémszálas szegfűmintás—virágos hímzéssel készült kék bársonyruha is, amely Brandenburgi Katalin 1626-os menyegzőjére készült. A fűzött ruha derekak már a késő középkorban megjelentek, ezt a hagyományt láthatjuk a késő reneszánsz magyaros női ruháiban is. A fűzés az egyszerű használat miatt alakult ki: a hölgyek több éven át hordhattak egy-egy ruhadarabot, függedenül az alkatuktól, így hízás-fogyás vagy áldott állapotuk esetén is tudták viselni azokat. A kora űjkorban ugyanis — bár általában több váltás ruhával rendelkeztek - a mai ember ruhatárához képest kevesebb ruhadarab állt mind a nők, mind a férfiak rendelkezésre. Ennek egyrészt a ruhák értéke, másrészt tartóssága volt az oka. A hagyatéki leltárak tanúsága szerint meg is becsülték viseletűket: a kor embere minden ruhadarabját örökítette. A kora újkor nagy újítása volt a dolmányok és szoknyák hasítékába bevarrott zseb. Ennek elterjedésével már nem csak az övre lehetett rögzíteni a mindennapok során használt apróbb tárgyakat, hanem a ruhán belül is el lehetett azokat helyezni. A magyar hölgyek szinte mindig viseltek kötényt. Ez a paraszti és polgári viseletben nem meglepő, hiszen a kötény a ruha védelmét szolgálta. Megtalálható volt azonban a főúri hölgyek ruhatárában is, amint arról a portrék, a hozományjegyzékek és a hagyatéki leltárak szinte minden esetben tájékoztatnak bennünket. Ez — a kor előkelőségei között kizárólag csak a magyar hölgyek által viselt ruhadarab — a nemesasszonyok esetében egyfajta jelkép, a jó gazda- asszony szimbóluma volt. A nemes hölgyek a házassággal nem egy esetben a család tulajdonában lévő uradalmak gazdasági irányítóivá váltak, hiszen olyan korszakban éltek, amikor a férfiak gyakran voltak távol hivatali ügyek vagy a háborúk miatt. Ettől függedenül is joggal viselték azonban a jó gazda jelképét, a kötényt, mivel a háztartás irányítása, a kertművelés és az ezzel szorosan ösz- szefüggő gyógyítás az ő feladatuk volt. A kora újkorban születtek meg az első magyar nyelvű, kertműveléssel kapcsolatos leírások, de a források rendszeresen szólnak az udvarházakban készített rózsa- és epervízről, levendulaborról, gyógyhatású krémekről is. A fejet a férfiaknál és a nőknél is többféle fejfedővel fedték el. A fejfedőből egyértelműen leolvasható volt viselője társadalmi rangja, családi állapota, etnikai hovatartozása, felekezete, de még az is, hogy a Kárpát-medence melyik részéről érkezett. Hölgyeknél különösen fontos volt a családi állapotot jelző haj- és fejfedőviselet, hiszen a házasságkötés volt az egyik legfontosabb változás egy nő életében. A nők a kora újkorban kevesebb önállósággal rendelkeztek, mint a férfiak, lányságuk alatt hivatalosan a családjuk, főként édesapjuk, házas24
