Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovils Emőke)

A két protestáns felekezet közötti egyenetlenségi ügy ezzel megoldódott, vagy legalábbis megoldódni látszott, több peres irat ez ügyben nem született. Az viszont nem ismert, hogy sikerült-e maradéktalanul helyreállítani a békét. Mindenestre az evangélikusok superintendentiájuktól (püspökség) templom építésére kértek engedélyt. Önálló anyagyülekezetté szerettek volna lenni, amelyet 1831-ben kértek egyházi vezetésüktől, amit 1832-ben meg is kaptak. 1836-ban és 1837-ben ismét felvetődött ez a terv, azonban akkor mégsem vált valóra.141

Később sem mondható egészen felhőtlennek a két felekezet viszonya, nem véletlenül váltott több levelet egy-egy sérelmezett ügyben Gyurátz Ferenc evangélikus püspök a református püspökkel és a helyi református lelkipásztorral. Úgy tűnik, hogy ezekben a kisebb jelentőségű dolgokban valahogy sikerült mindig egyezségre jutniuk.

Konfliktusra a római katolikusokkal is sor került, ami nem egyedülálló a több felekezet által lakott közösségekben. Takácsiban pl. a katolikusok által a reformátusoktól elvett templomot utóbbiak visszafoglalták a Rákóczi szabadságharc idején és a templom falán lévő Szent János képének közepébe egy ablakot vágtak.142 1752-ben a katolikusok is sérelmezték azt, hogy őket a protestáns többség kizárja a közjövedelmekből. Erre csak 1819-ben született válasz, amikor arányosan részesítette a község mindhárom felekezetet a községi kocsma botjárandóságából, hangsúlyozva a jó kapcsolatok előmozdítását a felekezetek között. 1829-ben a legelőhasználat ügyében ugyancsak sikerült egyezségre jutniuk a reformátusoknak a római katolikusokkal. Viszont a 18. században még utalások találhatók arra vonatkozóan, hogy a protestánsok igyekeztek megakadályozni a katolikusoknak a faluba való betelepedését. 1733-ban a vaszari plébános személyesen lépett fel annak érdekében, hogy katolikus híveit ne református módon temessék el, ami az adatok szerint nem lehetett egyedi eset. Egy szolgarendű katolikus asszony, Sávolyi Jutka halála és a temetése körüli zavar váltotta ki a tiltakozást. Nem lehetett alaptalan a plébános lépése, ugyanis 1749-ben tizennyolc katolikus elhagyva vallását, a protestáns közösség tagja lett.143

A protestáns-katolikus vegyes házasság esetében viszont az 1856. évi császári-királyi parancs értelmében a házasulandókat a római katolikus templomban büntetés terhe alatt kötelezően ki kellett hirdetni, ami pedig a protestáns félnek volt sérelmes.144 A két felekezet szembenállása olyan megdöbbentő eseteket is szült, amelyek már a család egységét, a gyermekek egészséges nevelését veszélyeztették. Ilyen esetet jegyeztek fel 1854-ben. Szereplői Mórichidáról származó római katolikus Török Erzsébet és a Takácsiban lakó református Kis Sándor. 1854. április 8-án hozott a presbitérium egy határozatot, amelynek értelmében az anya „szabadon és minden kényszerítés nélkül” nyilatkozva elfogadta azt, hogy „törvénytelen ágyból született” egyik gyermeke az apánál, Kis Sándornál marad, míg a másikat ő neveli. Az apa is elfogadta a döntést, hozzátéve, hogy ki-ki a saját költségén teljesíti feladatát, egymással szemben sem lehet követelésük, amelyről bizonyítványt adtak az anyának.145

141 GÖRÖG 1926. 44.

142 S. LACKOVITS 2012. 84.

143 Hudi-iratgyűjtemény, 1733., 1749.

144 DREL III. 66. Takácsi körrendeleti és tanácsülési jkv 1851-1861. 7.

145 Uo. 8.

49