Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 1П. А népi műveltség jellemzői (S. Lackoviís Emőke) Mindezeken túl ugyanakkor a testvéri kapcsolatok szép példáira is léteznek adatok. 1792-ben a római katolikus, vagy ahogyan a kurátori számadáskönyvben szerepel, „pápista” Sebestény Kováts András négy forintot hagyott testamentumában a református egyházra.’46 A három felekezethez tartozók között a közeledésre azonban csak a keresztényüldözések évtizedeiben, a diktatúra, az azonos hátrányokat elszenvedések idején került sor, a kapcsolatok kiteljesedésére, az ökumené kibontakozásra pedig az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején, ami nagyban múlott a lelkipásztorokon, az ő megbékélést és békességszerzést szolgáló tevékenységükön, példamutató kapcsolatápolásukon. Mára már ökumenikus táborokról beszélnek, fiatalok közös összejöveteléről, hiszen ökumenikus ifjúsági egyesület is működött a faluban, közös énekkar is és általánosnak mondhatók a közös rendezvények. Egyébként а XX. századtól már nem jellemezte a három felekezetet kibékíthetetlen ellentét, bár egymás templomába alig tették be a lábukat. A különböző felekezetű gyermekek, fiatalok között ugyan létrejött barátság, sőt, még a házasság sem volt kizárt. Az egyik református adatszolgáltatóm mondta el, hogy barátnője evangélikus volt, de vasárnapi istentiszteletre együtt soha nem mentek el, viszont hetente, vasárnap délutánonként a délutáni áhítatra felváltva, együtt mentek a református és az evangélikus templomba. Azonban azt is meg kell említenünk, hogy ennek az időszaknak a kezdetén a közeledés még nem mondható általánosnak, inkább baráti kapcsolatokon alapult. Elmondták, hogy vegyes házasság esetében a református házasfél elment az éjféli misére feleségével, de a barátok ugyancsak együtt mentek éjféli misére, feleke- zettől függetlenül. Ugyanakkor a korábbi nemzedék tagjai többnyire ellenezték a protestáns-római katolikus vegyes házasságot, így egyik adatszolgáltatóm említette, hogy katolikus anyósa házasságkötésükkor kijelentette, hogy: „kálomista unokákat nem nevelek”. Tehát megállapítható, hogy a mai, testvérinek mondható kapcsolat megszületéséig nagyon hosszú idő telt el, sokféle próbatétellel. Mindemellett megjegyzendő, hogy a két protestáns felekezet között általánosnak mondható a házasságkötés gyakorlata, sőt, előfordult, hogy egymást követően két-három nemzedék is ebben a házassági kapcsolatban élt békességgel, megértésben. A falu társadalmára meghatározó jelentőségű volt a nemesi közösség jelenléte. 1659-ben tizennyolc, 1666-ban huszonhét, 1715-ben pedig tizenkilenc nemest vettek számba.146 147 Azonban a nemesi lakosság egyre erőteljesebben rétegződött és а XIX. század közepére többnyire már nem nemesi, hanem paraszti állapotú lett a többség, házas és házatlan zsellérekkel, nem egy nemesi kúriát megvásároló jobbággyal.148 A zsellérekből azután az idők folyamán törpebirtokosok és mezőgazdasági munkások lettek, akik állandó alkalmazottként vagy idénymunkával tartották el magukat és családjukat. Tehát elmondható, hogy a nemesi társadalom egészen átalakult, a nemesi származásnak immáron csak a tudatát őrizve meg. Ennek tudható be az a jellegzetesség, amellyel nem egy nemesi eredetű közösségben találkoztam, hogy maradéktalanul 146 DRELIII. 66. Takácsi kurátori számadáskönyv 1788-1832. 10. 147 Hudi-iratgyűjtemény 1659., 1666., 1715. 148ILA-KOVACSICS 1964. 367. 50
