Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) padoszlopban, a nők a baloldaliban. Az első sorokban mindkét nemnél a legtekinté­lyesebb családok tagjai foglaltak helyet, a Baloghok, a Győryek (gazdag Győry). A lányok az asszonyok padsoraiban, többnyire anyjuk mellet ültek, a kisgyermekek szü­leikkel, az iskolások és a legények pedig a karzaton. 1872-ben közgyűlési határozatot hoztak a templomi első pad használatáról. Az első székért Bóka Gábor, Vince János, Kis Károly fizettek. A férfiak első székét tisztelet-széknek mondták ki, ahova az arra érdemes személy ülhetett. Böröczky Dánielt tartották érdemesnek rá, aki 50 Ft-ot fi­zetett ki érte. A legények helyét a felső kar első padjába, az iskolásokét pedig az alsó karba jelölték ki a tanító helyével együtt.296 A szószékkel szemben állt két padsor, ott ültek a presbiterek, de falurészenként elkülönülve. Az alszegieknek, a pereieknek az északi, a falubelieknek pedig a déli oldalon volt a helyük. Hat padsor van összesen az orgona és a karzat alatt, ahol a pereiek Pere felől, a falubeliek a falu felől ültek. A karzaton a torony felől a pereiek, az orgona felől a falubeliek helye volt. Összefoglalóan megállapítható, hogy a szószéktől és az úrasztalától jobbra a pere­iek, balra a faluból érkezők foglaltak helyet, amely nagy csoporton belül, amint utal­tunk rá, létezett a nemek és a vagyoni állapot szerinti elkülönülés. Sajnos azonban, a templomba rendszeresen járók száma idővel a felére csökkent, a lelkipásztorok szerint ma nagyon nehéz megszólítani a híveket. A szigorú rendhez kötött templomi székhasználat a rendiség, a nemek és az életkor függvényében alakult ki.297 Ez a közösség által megmásíthatatlannak tartott, megha­tározott székrend a templomi illem része volt. A magyar református népi vallásosság ismeri azonban a székpereket, amikor hatalommal kellett rendet teremtenie a lelkész­nek és a presbitériumnak az ülőhelyek miatti torzsalkodásban. Takácsiban 1872 után éppen 1880-ban határozták meg szigorúan a családok, sze­mélyek ülőhelyét: gazdákra, kézi munkásokra osztva fel a helyet foglalókat és a he­lyeket, amikor az elsőség a gazdákat illette meg.298 A lelkész 1882-ben írott jelentés­ében egy székperről tett említést. Az egyik első padban lévő helyet egyházmegyei és kerületi ítélettel Farkasdy Lajosné Böröczky Máriának ítélték, amelyet több, első he­lyen ülő család nem fogadott el, akiket emiatt az egyházi vezetésnek nem sikerült kiengesztelnie. Ugyanakkor a vitás helyzet mégis megoldódott, az ellenző családok, így a Győryek „ megengesztelődtek, legyen hála az idő Urának, ki behegeszti a vérző sebeket ”, így a székper békével végződött.299 Egyébként a székfoglalás előtt az egy­házközségnek a székek után járó székdíjat meg kellett fizetnie a híveknek, kinek-ki- nek helyfoglalása szerint, amelyre vonatkozóan közgyűlési határozat született.300 így ezeknek a templomi székeknek a megvásárlásával tulajdonosaik egyszerre örökjogot nyertek, amelynek eredményeként ezek a székek örökölhetővé lettek. A református hitélet egyik alapja az úrvacsora, a közösségben való megmaradás megerősítésére, amellyel a gyülekezet nagykorú, konfirmált tagjai élhettek/élhetnek. A konfirmáció áldozócsütörtökön volt, a hitbeli ismeretekről tanúságot tevő fiatalok 296 DREL III. 66. Takácsi református egyház közgyűlési és tanácsülési jkv. 1872., 1874. 2,7 TÁRKÁN Y-SZÜCS 1981. 101. 298 DREL III. 66. Takácsi református közgyűlési és tanácsülési jkv. 1881. Szekeres Mihály lelkész 1880/81 évi jelentése. 299 DREL Щ. 66. Takácsi református közgyűlési és tanácsülési jkv. 1882. Szekeres Mihály lelkész 1881/82. évi jelentése. 300 Uo. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom