Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — HI. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke)

ezzel a gyülekezet nagykorú tagjaivá lettek, akik pünkösdkor már első ízben élhettek az úrvacsora szentségével. Az úrvacsorával egybekötött istentisztelet a legnagyobb jelentőségű az esztendő ünnepei között és a gyülekezet legünnepélyesebb alkalma, amely az Úr Jézus Krisztussal való misztikus életközösséget jelenti, valamint Krisztusban a többi hívővel való egységet is egyszerre, amely igazi szeretetközösség.301 Az úrvacsora idejét megkülönböztetett napként tartották számon. Liturgiájában elválaszthatatlan egységet alkot az Igével, amely a XVII. század óta Pál apostol szereztetési Igéje, az I. Kor. 11; 23-26., amelynek felolvasásakor a lelkész mind a megtört kenyeret, mind pedig a borral teli kelyhet felmutatta/felmutatja.

35. kép.

A takácsi úrasztala a Pápai Református Gyűjtemények őrizetében (1792)

Az úrvacsora vételére készülni kellett. Ilyenkor reggelire legfeljebb tejeskávét kaptak, húsfélét nem, tehát a böjtnek egy sajátos változatát gyakorolták. Igazi böjtről úrvacsora előtt senki nem tett említést, ezt egyedül nagypéntekhez kötötték. A szent jegyeket, a kenyeret és a bort a hívek adták, amit név szerint hirdetett ki a lelkész a templom szószékén. Egyébként Takácsiban a hívek ragaszkodtak ehhez a név szerinti kihirdetéshez akár az úrvacsora jegyeiről, akár pénzadományokról lettlégyen szó. Egyébként a XIX. század második felében már arról panaszkodtak a lelkészek, hogy meggyengült az adakozó kedv az úrvacsora jegyei iránt, ami nyilvánvalóan összefügg a teijedő teológiai liberalizmussal. A szereztetési Ige felolvasása, a kérdésekre való válasz, a bűnvalló imádság és az áldás után vették a hívek az úrvacsorát ősi rend szerint: először a férfiak ülésrend alapján, majd őket követték a nők, azonos rendben, de

301 RAVASZ 1927. 34-35.

162