Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) ták a lakhatását több családnak, az egyes lakóegységeket szükség szerint megismételve, gazdasági épületeket rendelve hozzájuk. Erre a Kisalföldön is létezett példa a több generációs földműves családokban.227 A házak elhelyezkedéséből adódik az utca frontjával való kapcsolatuk, amely laza sorházas, vegyesen előforduló utcavonalas valamint előkertes beépítéssel. Egy 1913- ból való házjegyzék 313 lakóházat vett számba a faluban, a kültelken pedig kilencet, közöttük két vasúti őrházat. A faluban ezek közül 33 kettes, hét hármas, kettő-kettő négyes és hatos udvar volt.228 A lakóépületek döntő többségét a házastársak fele-fele arányban birtokolták, kivéve 22 esetet, amikor egyharmad-kétharmad, egynegyed-háromnegyed, négyszer egynegyed vagy háromszor egyharmad részarányban oszlott meg, minden bizonnyal ilyenkor testvérek örökségéről lehetett szó, vagy a rokoni részarányt szolgáltatták ki ilymódon. A közös udvarokban az egyes épület egységek elhelyezkedésére vonatkozóan Császár Ferenc elbeszélése alapján alkothatunk képet, mivel gyermekkorát ő is közös udvarban töltötte. Az első házat a „ szürü ” (szérű) követte, utána állt a következő ház, majd egy kis udvart követően a harmadik lakóház, utána a kert, azután a negyedik és az ötödik ház (utóbbi eltűnt), ezután újra kert és a hatodik épület. így öt épületet laktak, ötös udvarról beszélhetünk ebben az esetben. A házak tulajdonosait is megnevezte (első ház, Császárék, Vágiék, Horváthék, leromlott ház, Kozmáék), sőt, rokoni kapcsolataikra ugyancsak emlékezett (Kozma ágon élt ez a rokonság), amely ékesen bizonyítja, hogy eredetileg a család osztódásával osztották meg a telkeket, tehát rokonok laktak a közös udvarokban, amelyeket később a tulajdonosok vagy az örökösök eladtak, így kerültek idegen kézre. A házak beosztása azonosnak mondható: középen helyezkedett el a nyitott kéményes konyha, balra az egyetlen szoba, jobbra pedig a kamra. Náluk a kamrából bognárműhely lett, mivel édesapja bognármester volt. Ugyanakkor az első szoba előtt is volt kis udvaruk. Ezen a közös udvaron csupán egy ház volt nagyobb, Horváthéké, akiknek két szoba is helyet kapott az L alakú épületben. A szobák általában nagynak mondhatók 25 m2 alapterületükkel. A lakóházak bejárati ajtaja a konyhából nyílt, amelyen keresztül a gádorra (tornác) lehetett kijutni. A házakkal szemben biztosítottak helyet az istállóknak, a hidasoknak. Utóbbiak az istállók végénél álltak. Ezek a telkek méretüknél fogva alkalmatlanok voltak a termény betakarítására, a cséplés lebonyolítására. Ezért a Tanárok nevű határrészen lévő közös szérűre takaroltak, meg a libalegelőnek használt „perei gyöpre ”. A következő házak ugyancsak közös udvaron álltak, amely hármas udvar volt, Kovács Lajos (Kis Kovács), Győri Imre, Vajda Sándor tulajdonában lévő lakóépületekkel. Az ezt követő, ugyancsak hármas udvarban Kovács Sándorék, Rózsa Kál- mánék és a Nagy család lakott. A közös udvarok közé beékelődött egy-egy másik, amelyen „ egyes ház ” állt csak. Ilyen volt Kiss Gergelyé vagy Nádasdiéké, azonban közöttük már közös udvarban állottak a lakóházak. Egyik ilyen ház tulajdonosa volt a cipész Takács Pál is („ Suszter Pali bácsi”). Ez a közös udvar és egyes udvar többször is előfordult, így Kovács Gábor füstös konyhás háza mellett egy hármas udvar következett (Mód János, Horváth 227 FILEP 1993.93. 228 VeML VI. 103. b. I. c. 2-5. Takácsi község házjegyzéke, 1913. 98
