Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) „ Cice ” Dénes és egy szíjjártó). Egyébként itt állt a falu legöregebb lakóháza füstös konyhával. Egy-egy közös udvarban nagy létszámú lakosság élt. Pl. Császárékéban 35-40 fő, de volt idő, amikor még több is. Peretakácsit az ún. Perei gyöp választotta csak el a falutól, de közigazgatásilag hozzá tartozott. Pere népessége általában harmadát tette ki az egész faluénak. Ezt a „Perei gyö- pöí” beépítették, amely már a XIX. században megkezdődött. A Balogh-féle gazdasági feljegyzésekben olvasható, hogy a Perei gyöpre építkezett az egyik esztendőben. Ezekben a közös udvarokban az egymást követő házaknak sok esetben közös fala volt, ez olyankor is előfordult, ha a lakórészek közé került az istálló. A tűzfalak elválasztották a padlásokat, amelyeket többnyire tárolásra használtak. 23. kép. Mód János később lebontott perei háza 1960-ban A közös telkeken lakók nagyon jól tudták, hol húzódik az udvarok képzeletbeli határa, ugyanis az egyes udvarrészek között sem kaput, sem kerítést nem emelhettek. Az udvar ugyanakkor a gazdaság részét képezte, hiszen ez az állattartásra adott lehetőséget. Ugyanez vonatkozott a kertekre is, az önellátásban betöltött szerepüknél fogva. Ez esetben is tudták, kinek meddig terjed a tulajdona, ha egyáltalán volt annyi hely, hogy a kert kialakítható volt. Ahol nem, ott a közösben, a ház után járó káposztáskertekben hozhatták létre konyhakertjeiket, bár ezek kisméretű földdarabok voltak. Általában békésen éltek egymással az itt lakók, amely nem jelenti a teljes konfliktus-mentességet. Valójában azt kell látnunk, hogy a mindennapi élet és a gazdálkodás elkülönült, a magánélet, a családok élete egy belső területen folyt. Azonban ennek az elkülönült formának a rendjét közösen kellett kialakítaniuk. Ugyanakkor még így is elmondható, hogy egyik család a másik életébe akaratlanul is belelátott.229 229 SONNEVEND 2003. 263., 270. 99
