Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke)

Jelenleg úgy tudják, hogy méhészettel foglalkozott a két világháború között, majd az 1950/60-as években, Bakó József (1921-2014), akit a megalakult Méhész Szövetség elnökévé is megválasztottak. Rajta kívül Lentner Imre, Csík József, Somogyi Ferenc méhészkedett, de Győryéknek is voltak méheik. Korábban pedig Hetesy Dániel református tanító ért el szép eredményeket a méhészetben. Nem véletlen, hiszen az első magyar nyelvű méhészeti szakkönyvet is egy dunántúli református lelkész, Márton Gábor írta, akinek a köveskáli parókián volt jelentős méhészete a XIX. században.209 Könyvét nemcsak a pápai református kollégium, hanem Által Ferenc görzsö- nyi, Nagy János kéttomyúlaki, Szalai János mihályházi, Zsoldos Jákob mezőlaki református lelkész, Hetessy Imre mezőlaki tanító is előfizette, így a környéken is egyszerű lett a méhészkedés.210

Császár Ferenc tudomása szerint Somogyi Józsefnek egyik tanyán volt komoly, 100 családból álló méhészete. Bakó József követte őt kb. 50 méhcsaláddal, míg a többieknek 15-20 család méhe lehetett.

11. sz, táblázat

A község állatállománya 1897-ben

Sorsz.

Állatok fajtái

Száma

1.

Szarvasmarha

824

2.

Ló

172

3.

Sertés

1081

4.

Baromfi

6315

5.

Juh

5

6.

Méhcsalád

229

7.

Bivaly

14

A szarvasmarháknak többféle fajtája is honos volt a faluban, így a szürke magyar marha, a pirostarka, a borzderes és egyéb színes fajta, amit érdekes módon és nem megszokottan, elenyésző számban bivalyok is kiegészítettek, amelyekre viszont adat- szolgáltatóim már nem emlékeztek.

A recens adatok szerint lovat, magyar tarka marhát, ökröket és disznókat tartottak elsősorban a baromfi mellett, de előfordult a kecske is. 15-20 hold földnek kellett lenni legalább ahhoz, hogy valaki lovakat tartson. A lovas gazdák igavonásra lovat alkalmaztak, de volt, aki csak parádés lovakat tartott. A nagyobb gazdaságokban parádés és igás lovak egyaránt megtalálhatók voltak. Egyébként a mezőgazdasági munkákra legjobban az ökröket kedvelték. A nagyobb gazdaságokban ökröket, lovakat egyaránt alkalmaztak igavonóként. A kisebb birtokosok tehenekkel igáztak.211

209 A szerzőről, könyvéről és a könyv olvasóiról, előfizetőiről: HUDI 2004a. 178-182., újabban: HUDI 2009. 126-132.

2,0 HUDI 2009.131.

211 A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája I. Bp. 1897.

82