Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S Lackovits Emőke) tett ki, tehát elmondható, hogy nagyon eredményesen gazdálkodott a község, takaré­kosan használta fel a közvagyont.188 Takácsi, lévén állattartó közösség, meghatározott bérért pásztorembereket alkal­mazott, akik a falu csordáját és kondáját legeltették, őrizték. A tehetős gazdacsaládok­ban, akiknek több marhája volt (Takácsék, Pámerék, Borosék, Győryék), maguk meg­oldották ezeknek az őrzését, gulyást, gulyásgyereket fogadva. Mindenki másnak a kö­zös legelőre kihajtva a falu gulyása őrizte az állatait. Nagyon jelentős volt a faluban a disznótartás. A disznókondát (Takácsiban disz­nócsorda) a kanász őrizte. Tehát a gazdáknak ez a két fizetett alkalmazottja képviselte a faluban a pásztortársadalmat. Ugyanakkor az írott források alapján arra következte­tünk, hogy ökörcsordája és ménese is lehetett a közösségnek még a XIX. században, hiszen ökörcsordásról és lópásztorról tettek említést.189 Takácsi társadalmában különös helyet foglaltak el a cigányok. A visszaemlékezé­sek szerint beilleszkedési gondok alig voltak velük, falusfeleikkel jó munkakapcso­latban álltak. A hagyomány szerint az 1800-as években az elöljáróság hozott egy ha­tározatot, amelynek értelmében egy nőtlen cigány embert befogad a közösség, aki vállalja a futárszolgálatot Vaszar és Takácsi, valamint Takácsi és Pápa között, a postás teendőit is ellátva. Ez a férfi megházasodott, gyermekei születtek, leszármazottaik pe­dig ma is a faluban élnek. Többségük dolgozott/dolgozik. Olyan családról is tudnak, amelyben az idős asszony egyik unokája római katolikus pap lett. Egyébként a közös­ség valamennyi tagja római katolikus. 2001-ben 24-en, 2011-ben pedig heten cigány anyanyelvűnek vallották magukat.190 Az írott források viszont arról tanúskodnak, hogy már a XVIII. században laktak cigány családok a faluban és közöttük szép szám­mal megtalálhatók reformátusok. 1723-1733 között többen is szerepelnek a reformá­tus keresztelési anyakönyvben.191 Vizsgált korszakunkban azonban döntő többségük katolikus volt, aktív hitéletük mutatkozott meg abban is, hogy Csatkára menet a bú- csús zarándokok előtt éppen Nyári Kari vitte a feszületet. Peretakácsi alatt, a Gerence partján az 1950-es évekig félig földbe vájt épületekben laktak sokan, akik azután a faluban kaptak hajlékot, tanácsi lakásokat. A falubeli cigányság egy része muzsikus volt. A faluban négy zenekar működött, leghíresebbnek Nyári Károlyét tartották. A búcsúban mindig ők muzsikáltak. Mások pedig a kocsmákban zenéltek rendszeresen. Másik része a cigány lakosságnak ősi kéz­műves tevékenységet folytatott, így a vályogvetést, amelyhez kiválóan értettek. Oláh Gusztáv, aki muzsikálni is tudott, két nagyobbik fiával, Kálmánnal és Józseffel vetette a vályogot a falu Földvétel nevű határrészében (Győr felé, túl a Gerencén). Egyébként nevük és az általuk végzett tevékenység az írott forrásokban is megtalálható, amint azt jeleztük. Vályogtéglát nemcsak más falubelieknek, hanem takácsiaknak is vetet­tek, ami általánosan használt építőanyag volt, amint jellemezte ez a Kisalföld építke­zését is. 188 Balogh Lajos takácsi községi bitó számadás 1866-dik évről. A dokumentumot Böröczky Dezsőnek, a bíró dédunokájának köszönöm! 189 Hudi iratgyűjtemény; jegyzék az anyakönyvekben előforduló különféle foglalkozású személyekről. 190 NÉPSZÁMLÁLÁS 2001., 2011. 1,1 DREL III. 66. Takácsi református keresztelési anyakönyvek 1723-1733. Hudi iratgyűjtemény adatai. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom