Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) A vármegyei tisztségviselők az elöljáróságot összehívta és a tilos-tételekre vonatkozó törvényi szabályozást előttük felolvasva, nyomatékosan felhívták figyelmüket a visszaélések megszüntetésére, továbbá a különbségtétel nélküli egyenlő bánásmód megvalósítására, azaz a kihágások büntetésére, amely társadalmi állástól függetlenül mindenkire vonatkozott, amelynek érvényt kellett szerezni a közjó érdekében.186 A másik sérelmes területe volt a faluközösségnek a közügyekből való kirekesztése a többségnek, vagyis amikor a közösséget érintő ügyekben a bíró és szűkebb köre határozott. A zsarolás, az önkényeskedés esete is felmerült, sőt, a jövedelmekről történő számadás elmulasztása azok előtt, akik a közterheket viselték. A közlegelőről való kitiltása a közbirtokosoknak, állataik után való megzálogolásuk ugyancsak a panaszok között szerepelt. Ezért a vármegye vizsgálóbizottságot küldött ki a helyszínre, akik hat kérdést fogalmaztak meg, amelyekre választ kértek öt tanútól (valamennyien agilisek). A vallomásokat követően az elöljáróság tagjait szintén meghallgatták, majd a két oldalról származó ismeretek birtokában hozták meg határozatukat. Ennek értelmében a közügyekben a birtokosok részvételét az elöljáróságnak tilos volt nélkülöznie a döntések meghozatalakor, a számadásokra vonatkozóan pedig a vármegye határozatainak betartását írták elő.187 A község bevételei több forrásból származtak, amelyről azonban elszámolással tartoztak a vezetők az adófizetőknek. Egyébként ebben a korban, sőt később szintén, az 1940-es évek első felében is az adófizetést kötelességként, a közjó érdekében tartották fontosnak és a magasabb összegű adó rangot jelentett. A községi bevételekből, a „közjövedelmekből”, így a haszonvételekből (kocsmáltatás, mészárszék, legelő bérbe adása, vagyis a fííbér), továbbá a büntetésekből (tilosban legeltetés és egyéb kihágások) befolyt összegekből tartották fenn a középületeket, vették meg a közösség számára az apaállatokat (bika, kandisznó, csődör). Ebből az összegből egyénenként senki nem kapott semmit, amelyet, ha akadtak időnként panaszok, ennek betartását akkor is mindenkor elismertek a panaszosok. Böröczky Dezső családi iratai között fennmaradt dédapjának, Balogh Lajos községi bírónak egy esztendei számadása 1866-ból. Ebből tételesen megállapítható a bevételek és kiadások nagysága, továbbá aránya is. A bevételek haszonbérletből (kocsma, pékség), a pásztorház árendájából, a káposztáskertek melletti, valamint a temetői rétekből való fűbérből, a közbirtokosság malmának haszonvételéből a malombírói számadás szerint, a libalegelő és a káposztáskertek árendájából, valamint egyéb vegyes bevételekből származtak, mintegy 1144 Ft 37 fillért számlálva 21 tétel szerint. A kiadások tételszáma 189 volt, ezek fogyasztási, községi és egyéb adókra, a jegyző és a községi szolgák fizetésére, kölcsönök kamataira, árendára, építkezésekre és a középületek javítására, hivatalos utazások alkalmával a bíró, a jegyző, az elöljárók napidíjára, valamint a besorozott újoncok szállítására, fuvarokra, toloncok kivitelére és egyéb vegyes munkákra fordíttattak. A kiadási oldal összesen 1209 Ft 56 fillért 186 VeML IV. 1. b. 257/1S29. (február 16.) közgy. sz. i. 187 VeML IV. 1. b. IV. 1. b. 1351/1831. (június 27.) közgy. sz. i., csatolva: 658/1832. (február 20.) közgy. sz. i. 68
