Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) 17. kép A takácsi takácscéh 1821-ben kiadott privilégiumának részlete Varrónők ugyancsak dolgoztak a falubelieknek. Kalmár Jolán volt az egyik, másik pedig a molnár Győri Károly felesége, Paksi Margit, aki a családtagokon kívül falubelieknek is elvállalt varmivalót. Férfiszabóból is kettő volt. Egyik a varrónő apja, másik pedig Lentner nevezetű. Szintén mindkettőjüknek volt mindig munkája. Nemcsak felnőtteknek, hanem a tehetős családok gyermekeinek is varrtak ruhákat. A cselédnek a ruházatát azonban többnyire a vásárban vették meg. A Balogh család gazdasági feljegyzéseiben az 1880-as, 1890-es években több mesterség képviselői szerepelnek, így Takács Imre kőműves, Kiss Károly és Takács János asztalosok, Hevesi Lajos lakatos, Radó János cserepes, Oláh László vályogvető, Szűcs János ács, Kovács János zsúpos és Körmendi nevezetű, aki faragott. Az azonban nem derül ki, hogy az említettek, akik a családnál dolgoztak, helybeliek vagy a környékről jöüek-e? Takács és Kiss, vagy Kovács nevezetű élt a faluban, Oláh szintén, sőt, az ő családja vetette a vályogot még a 20. század közepén is.!74 Mindezen mesterségek képviselőin túl a két világháború között egy Fábián nevezetű borbély dolgozott még a faluban. Bizonyos munkák, legyenek azok akár szakmunkák, házilag elvégezhetők voltak, hiszen többen ezermesterként sokféle javítani valót, sőt szerszámot, szerszámnyelet, tároló eszközöket (kosár) egyaránt elkészítettek. 174 174 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. 64
