Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Különösen megőrizték Zsirai Lajos emlékét, aki Győry Károly birtokosék szomszédja volt és csaknem minden munkához értett, még az ácsmunkát is hibátlanul megoldotta. Ilyen ezermester volt Szabó Sándor is, aki a ház körül a szükséges javításokat gond nélkül elvégezte. Mindezeken kívül Szabóék még ciroktermesztésbe is belefogtak, amit a kukorica szélébe vetettek, azzal együtt kapáltak meg, majd sarlóval levágták. Fűzfavesszőt szedett apósa, Molnár Sándor, amit széthasított, lekaparta a héját és egy ilyen keresztfába négy-négy cirokcsomót fogott bele, amit szíjánccsal erősített meg. Nyelet faragott bele, amely eszköz így kiváló seprű volt, de nyél nélkül szintén jól használták. Annyit készített, hogy eladásra is jutott belőle. Többnyire csak a bonyolultabb szakmunkát igénylő feladatok megoldásakor fordultak mesteremberekhez. Nem véletlen, hogy egy-egy gazdaságban olyan szerszámokat is tartottak, amelyek segítségével bizonyos, mezőgazdaságban használt munkaeszközök elkészíthetők voltak. Pl. Balogh Lajosék gazdaságában a XIX. század végén négy faragó székről adott számot a feljegyzés készítője. A hagyatéki leltárak is megnevezik a faragó széket, sőt, egyik kiemeli, hogy tölgyfából készült srófos, hangsúlyozták a gyalut, amely ezeknek rendszeres használatára, a házilag végezhető javításokra, egyszerűbb eszközök elkészítésére utal. A házilag megoldható munkák eszközei között szerepelnek ezekben a leltárakban a köszörűkő, az „öreg” (nagyméretű) fejszék, a topor fejsze, kis fejsze, szekerce, harapófogó, hordó szegező vas, és a fűrészek (kicsi, félkéz, azaz fél kézbe való).175 A falu társadalmában megbecsült helye volt a község fizetett alkalmazottainak. Ok voltak a pásztoremberek, az utászok, a kisbíró, az éjjeli őr és a csőszök. A kisbíró a küldönc feladatait is ellátta, továbbá a községi hirdetéseket hozta a falu lakóinak tudomására. A csőszök feladata a mező, a határ őrzése volt. Két személyt is foglalkoztatott ennek ellátására a közbirtokosság. A díj levél szerinti fizetés járt az egyházaktól a lelkipásztoroknak, a tanítóknak. A harangozóknak is fizettek munkájukért az illetékes felekezetek közösségei. Az utászok (útkaparó), a postai alkalmazottak és a csendőrök az államtól kapták fizetésüket. A falu rendjére éjszakánként az éjjeliőrök ügyeltek, akiket a község fizetett és még a II. világháborút követő években is ellátták feladatukat. Díjazott alkalmazottja volt a közösségnek a bába is, aki a szüléseket vezette le. Már 1747-ben megneveztek egy bábát, Kovács Ferencné Kocsi Zsuzsannát, majd 1895-ben Kórodi Pálnét.176 Szeretettel emlegették a közös udvarban lakó Takács Sán- dorné okleveles bábát, aki évtizedeket töltött el a faluban, még az 1950-es évek végén is itt élt. A szőlőbirtokosok fizették a hegypásztort, akiknek legfontosabb feladata a hegybeli értékek őrzése volt. Naponta két-három alkalommal végig járták a hegyet, ellenőrizték a pincesort. Szürethez közeledve pedig éjszakára is kint maradtak, nehogy meglopják a szőlőt. AII. világháború előtt a hegypásztorok még puskával rendelkeztek. 175 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945., VeML IV. 1. b. 48/1826. (I. 9.) közgy. sz.: nemes Horváth Ferenc végrendelete és hagyatéki iratai, uo. 1112 /1846. közgy. sz.: nemes Kiss Gergely árváinak osztálylevele. Özv. Horváth Andrásné Halasi Nagy Zsuzsanna inventári- uma, 1830. Halasi Nagy Zsuzsanna hagyatéki iratai: Hudi-iratgyűjtemény, 1822-1830. 176 Hudi-iratgyűjtemény, 1747., 1895. 65
