Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VI. A község a Horthy-rendszer éveiben (1920–1945)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Az ország felosztása - a nyugat-magyarországi megyéktől eltérően - a „ kedvező fekvésű” Veszprém megyét nem érintette, így Takácsi község közigazgatási helyzete sem változott. A pápai járáshoz tartozó község fejlődését azonban számos tényező akadályozta. A dunántúli viszonylatban népesnek számító nagyközség lakosságát a szűk határ (3324 kh) még intenzív művelés mellett sem tudta eltartani.825 Bár a születések és halálozások mérlege pozitív volt, a természetes szapodorást az elvándorlás csökkentette, így a népesség stagnált. 1910-ben 1476, 1930-ban 1441, 1941-ben 1455 lakosa volt a falunak. A háború végén a fővárosból ideköltözöttek és a menekültek átmenetileg növelték a lélekszámot, ami ellátási nehézségeket okozott. A birtokviszonyokat a nagy- és középbirtok hiánya jellemezte. 100 kh feletti egyéni birtok nem volt a községben: a legmódosabb családok a 20-50, illetve 50-100 kh közötti kategóriába estek, a gazdák többsége azonban kis- és törpebirtokon gazdálkodott. A kisbirtokosok átlagosan 15, a törpebirtokosok 3 kh-on gazdálkodtak.826 Az 1920-as években végrehajtott földreform házhelyhez és néhány hold földhoz juttatta az igényjogosultakat. A takácsi igénylők számára a községtől távol, a pápa-ugodi hitbizományi birtoktestből a dörzeményi dűlőben 126 holdat mértek ki.827 Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a népességnek kerekítve 79%-a őstermelésből élt. A lakosság anyagi helyzetét az 1920-as évek inflációja befolyásolta, melyet konszolidáció (a pengő bevezetése) követett, de ennek előnyeit alig érezték a takácsiak, mivel a falu 1930-ban félig leégett. A károkat főként kistérségi és vármegyei összefogással sikerült valamelyest enyhíteni. A községet a kiegyezés kori törvények fenntartásával a két világháború között is a községi elöljáróság és a képviselőtestület irányította. A falu önkormányzatát a módosabb, tekintélyesebb gazdák tartották kézben. Az elöljáróság 7 tagú volt: a bíróból, helyettes bíróból, 4 esküdtből, a pénztárnokból és közgyámból állt. A szakigazgatási teendőket a községi jegyző, a segédjegyző, ill. később a segédjegyző helyett felvett községi kisegítő végezte. A szegődményesek közé a kisbíró, a bába és 4 éjjeliőr tartozott. A közellátást 3 kocsma, 3 vízimalom, 5 szatócsüzlet biztosította. Az iparosok köre a lakosság igényeit helyben nem tudta teljesen kielégítni, hiszen mindössze 5 kovács, 5 cipész, 4 takács, 3 szabó, 3 molnármester, 2 tejbegyűjtő, 2 hentes-mészáros, 1-1 bognár és lakatos működött a községben. 828 Az előző korszakban alapított két szövetkezet folytatta működését: a Takácsi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet mint az OKH (Országos Központi Hitelintézet) tagja, illetve a Takácsi Hitel- szövetkezet, amely 1925-ben 3.600.000 korona alaptőkével rendelkezett.829 Később jelentős forgalmú szikvízüzem is létesült a községben. A Cigányszeren vagy Cigánytelepen élő cigányzenészek, vályogvetők nem tartoztak az iparengedélyes foglalkoztatottak közé. Az elöljáróság tagja volt az 1930-as évek végén, az 1940-es évek első felében: Balogh Sándor, Bornemissza Lajos, ifjú Borsos Lajos, Farkasdi Gyula, Horváth M. 825 VeML IV. 403.a. Veszprém vármegye alispánjának töredékes iratai. Községi közigazgatási adatlapok, Takácsi, 1925., 1941. 826 Az átlagos birtoknagyságra a községi jegyző véleménye: VeML IV. 403.a. Takácsi közigazgatási adatlapja, 1925. 6. 827 A Tisztviselő Kertváros Egyesület gyűlése. = PV 21 (1924) 7. sz. (február 17.) 1-2. 828 VeML IV. 403.a. Takácsi közigazgatási adatlapja, 1925. 3-7. 829 VeML IV. 403.a. Takácsi közigazgatási adatlapja, 1925. 7. 370
