Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - I. Hudi József: Takácsi község a helytörténetírásban
TANULMÁNYOK —■ I. Takácsi község a helytörténetírásban (Hudi József) 6. kép A községmonográfia címlapja (1998) A falu történetének első feldolgozására Veress D. Csaba hadtörténész vállalkozott. Kézirata 1998-ban jelent meg nyomtatásban a veszprémi Godzsa-féle nyomdában (Pannonprint Kft.).113 A 600 példányban napvilágot látott monográfia öt fő fejezetből állt, és az őskortól a jelenkorig tekintette át a település történetét. Az első részben (Az őskor és ókor évezredei) a szerző a régészeti emlékeket ismertette, a második részben (Egy nemesi falu a hűbériség korában, XI- XIX. század) az 1848/49. szabadságharc végéig terjedő korszakot mutatta be. A harmadik rész (Egy volt nemesi falu a polgári társadalomban, 1850-1948) a polgári társadalom kialakulását és felszámolásának időszakát tartalmazta. A negyedik rész (Egy volt nemesi falu a proletárdiktatúra időszakában, 1949-1989) a szocializmus évtizedeiről adott áttekintést. A záró főfejezet (Takácsi község a rendszerváltás utáni években, 1990—1997) a polgári demokrácia visz- szatértét és kezdeti éveit mutatta be. A Függelékben a falu hely- és dűlőneveit olvashattuk, melyek után rövidítésjegyzék és jegyzetek következtek. A 669 jegyzet azt tanúsította, hogy a szerző széleskörű szakirodalmi és levéltári forrásanyagot használt fel műve megírásához. A helyi református és evangélikus egyház irattári anyagában éppúgy kutatott, mint a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárában, a Győr—Moson- Sopron Megyei levéltár Győri Levéltárában, a Pápai Helytörténeti Múzeumban, a Va- szari Községi Közös Tanács irattárában, a Veszprémi Érseki Levéltárban, a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban vagy a Veszprém Megyei Levéltárban. A kötet a meglévő kéziratokat is hasznosította. Közülük többször hivatkozik Polgárdi Sándor evangélikus lelkész gyülekezettörténetére (Takácsi evangélikus gyülekezet története, 1996). A monográfia alapvetően leíró, elbeszélő jellegű, elemzésre kevéssé törekszik. Az adott fejezeten belül időrendben ismerteti az eseményeket, az összeírásokat legtöbbször teljes egészében vagy kivonatosan közli, emiatt időnként már-már zavaró adatgazdagság jellemzi. A kötetben számos fotó egészíti ki a leírtakat. A személyes jellegű fotók többsége a Pámer család gyűjteményéből került ki. Nagy kár, hogy az önkormányzat kevés anyagi forrást biztosított a kiadáshoz, így a főszöveg olvasása a kis betűméret miatt igen fárasztó, nem is beszélve a jegyzetekről, amelyek alig láthatók, olvasásukhoz szinte nagyító szükséges. 113 VERESS D. 1998. 25
