Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - I. Hudi József: Takácsi község a helytörténetírásban
TANULMÁNYOK — I. Takácsi község a helytörténetírásban (Hudi József) címerek történetét és leírását közölték. A község 1742-ben, 1850-ben, 1889-ben, 1909-ben készíttetett pecsétnyomót; 1998-ban fogadták el az új címert és zászlót. A kötet a pecsétlenyomatok, a Szántó Zoltán veszprémi lakos által tervezett új címer és zászló fotóját is közölte.103 Azóta a községnek új, a történeti hagyományoknak jobban megfelelő címere és zászlaja is elkészült Somfai Balázs folevéltáros segítségével. A helyi identitás erősítését jelentette az 1848-1849 történetének kutatása is. 1994- ben H. Szabó Lajos közzétette a haza javára 1848 májusában, június elején tett takácsi adakozások, továbbá a takácsi nemzetőrök listáját és adatait. Az 1848. május 11-én készült összeírás 122 nemzetőrt vett számba.104 A Pápai Református Gyűjtemények 2001-ben megjelentette Pápa reformkori és 1848-1849. évi okmánytárát, amely a Takácsiban történteket is mélyebben megvilágítja.105 A magyar államalapítás millenniumára szervezett ünnepségek ösztönözték a СЕВА-HUNGARY Kft.-t arra, hogy országos vállalkozásként megindítsa a megyei kézikönyvek sorozatot. A Hamar Imre újságíró szerkesztette Veszprém megyei kézikönyv második kötetében két oldalon mutatja be községünk múltját és jelenét (1997- tel bezárólag). A szócikk új adatokkal elsősorban az 1990-es évekből gazdagította ismereteinket.106 107 Többek közt arról is tudósított, hogy az „1990-1997 közti években a község alapvető gazdasági adottságai nem változtak. A kárpótlások után főleg a mezőgazdasági tevékenység a jellemző, az ipari tevékenységet néhány kisebb vállalkozás jelenti. A kereskedelem a lakosság alapvető ellátására épült.”/07 A közellátást a Pápa és Vidéke ÁFÉSZ két boltja biztosította. A tömegközlekedést jónak ítélték, de a szemétszállítást megoldatlannak tartották, ugyanis a volt kavicsbányát használták szeméttárolásra. A községi önkormányzat tartotta fenn az óvodát, az alsó tagozatos iskolát, a művelődési házat és klubkönyvtárat, továbbá a sportpályát. A lakosság összetételének jellegzetességeként emelték ki, hogy a „közel 1000 lakosból 10% etnikai kisebbség.”108 A községfejlesztési tervben a gázvezeték kiépítése szerepelt kiemelt helyen.109 A Veszprém Megyei Levéltár által megkezdett tanácsi vezetőkre vonatkozó arc- hontológiai110 kiadványnak is akadt folytatása. A megyei önkormányzat megbízásából a Közigazgatási és Informatikai Szolgáltató Iroda kiadta az 1956-os forradalmi tanácsok névsorát és az 1982-1990 közötti közigazgatási személyi adattárat, egy következő kiadványban pedig az 1990 utáni polgármesterek és városi képviselők adattárát.111 A megyei önkormányzat adta ki a Veszprém megyei életrajzi lexikont, amely számos lexikon és kézikönyv felhasználásával készült és az elhunyt jeles személyek biográfiáját tartalmazza.112 103 TÖREKY 2008.322. 104 H. SZABÓ 1994. Adakozások: 44—45., nemzetőrök: 152-155. 105 HUDI2001. 106 HAMAR 1998.11,515-516. 107 HAMAR 1998. П. 516. 108 HAMAR 1998. 516. 109 HAMAR 1998.516. 110 Achontológia: történeti segédtudomány (társtudomány), amely a hivatali méltóságsorok összeállításával foglalkozik. Kutatási területébe számít a falusi bírák és elöljárók hivatali idejének tisztázása is. 111 ZONOOR 2000., ZONGOR—AGG 2001. Polgármesterek: 116-174., városi képviselőtestületek: 175-198., megyei közgyűlés tagjai: 199-211., megyei közgyűlés tisztségviselői: 212. 1,2 VARGA 1998. 24
