Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - I. A község a középkorban
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A királyi birtokrendszer - és vele az igazgatási, katonai feladatokat is ellátó királyi vármegyerendszer - a XIII. század második felében felbomlott, helyét a nemesi vármegye vette át.338 A győri és veszprémi királyi vármegye (várispánság) kétség kívül a legkorábbiak közé számítható: első királyunk keresztény államszervezésének kezdetén jöttek létre 339 A Bakony nem tartozott a vármegye szervezetbe: királyi magánbirtok volt, élén a bakonyi ispánnal (1210). Csak a XV. században olvadt be Veszprém vármegye területébe.340 341 Az új intézményrendszer, a nemesi vármegye a királyi birtokadományozási gyakorlat következtében végbement változásokat tükrözte, melyek során a korábbi királyi birtokok egyházi és világi magánfóldesurák tulajdonába mentek át. A nemesi vármegye a területén élő birtokos nemesek önkormányzati szerveként jött létre, amely a királyi hatalom gyakorlását is végezte a főispán, a neki alárendelt alispán és a szolgabírák segítségével. A megye ügyeit a nádor vagy ispán elnökletével tartott közgyűléseken intézték, az alispán és a szolgabírák a vásáros helyeken rendszeresen törvényszékeket tartottak, ahol ítélkeztek. A megyék legkésőbb 1385 óta követeket küldtek az országgyűlésbe.343 A szabad királyi városok csak a XV században kaptak követküldési jogot.342 A jogilag egységes jobbágyság és nemesség a XIIIXIV. századi fejlődés eredményeként alakult ki. A nemes személyileg szabad ember volt, aki vészhelyzet (idegen támadás) esetén fegyverrel szolgálta a királyt, máskülönben nem adózott. Nem fizetett egyházi tizedet, mentesült a beszállásolás alól, jogszolgáltatást gyakorolt jobbágyai felett. Igazi nemesnek azt tartották, aki nemes családból származott, és földbirtokos volt.343 A telkes jobbágy viszont személyileg függött földesurától; neki is, a királynak is, és az egyháznak is valamilyen adót (munka-, termény-, vagy pénzjáradék) fizetett, cserébe védelmet kapott más földesurak támadásaival szemben, és szabad költözkö- dési jogot is élvezett.344 A nemes a föld tulajdonosa, a jobbágy a földnek csak használója volt. Nemes felett a vármegye hatósága (szolgabíró, alispán) vagy valamely királyi bíróság ítélkezett. A jobbágyok peres ügyeit az úriszék intézte, amely halálos ítéletet is hozhatott, ha erre a földesúr kiváltságot nyert a királytól. Magyarországon a kiváltságos osztály a XV. században több rendre tagolódott: a birtokuk és hivataluk révén leggazdagabbnak, legtekintélyesebbnek számított a mágnások, bárók csoportja (a későbbi főrend), míg a többiek a közrendű nemességhez tartoztak; az egyházi rend (főpapok, káptalanok) és a szabad királyi városok csoportja szintén külön rendet alkotott. A szabad királyi városok az 1445:1. te. értelmében küldhették követeket az országgyűlésre.345 Nyugat-Európához képest az ország viszonylagos gazdasági elmaradottságát mutatta, hogy a városi polgárság az ország lakosságának mintegy 2%-át tette ki.346 338 KRISTÓ Gyula: Királyi vármegye. = KRISTÓ 1994. 358-359. 339 KRISTÓ 1988. 241-242., 515. 340 KRISTÓ 1988. 261-262. A Bakony a királyok kedvelt vadászterülete volt. Erre több adatot közöl a veszprémi királylátogatások kapcsán: GUTHEIL 1977. 110-112. 341 ENGEL Pál: Nemesi vármegye. = KRISTÓ 1994. 484. 342 KUBINYI András: Város. = KRISTÓ 1994. 716-717. 343 Engel Pál: Nemes. = KRISTÓ 1994.483-184. 344 BOLLA 1998. 135-143., 187-190. 345 BÁN 1989. II. 139-140., 159-160. 346 FÜGEDI 1974. 14. 183
