Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - I. A község a középkorban
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Veszprém megyében - mivel a király városi birtokait híveinek adományozta el, a mezővárosok közül pedig egyet sem emelt városi rangra - nem jött létre szabad királyi város. A városi funkciókat ellátó mezővárosok - pl. Palota (Várpalota), Pápa, Vásárhely (Somlóvásárhely), Veszprém - földesúri fennhatóság alá tartoztak, a földesúrhoz fűződő viszonyuk határozta meg fejlődési lehetőségeiket.347 A vásártartási kiváltság megszerzése kiindulópontja lehetett a várossá fejlődésnek. Számos település azonban sosem lett funkcionális értelemben város. A később Patona határába olvadt Szerdahely falu a XIII. század derekán kaphatta vásárprivilégiumát, melyet a község elpusztulása után Lovászpatona vehetett át. Lovászpatona vásáráról 1394-ben tudósítanak a források348 A takácsi lakosok számára a szerdahelyi, majd patonai, pápai, győri, vásárhelyi, veszprémi, fehérvári vásárok egyaránt elérhető távolságban feküdtek Az 1439-ben harmicadvám-mentességet szerzett Pápa kiemelkedett a környék települései közül.349 A kiváltságos mezőváros saját önkormányzattal, piaccal, fejlett kézművesiparral, kereskedelemmel a környék természetes gazdasági, világi-egyházi igazgatási és kulturális központja lett, melyhez Takácsi is sok szállal kötődött, és kötődik mind a mai napig. A város írásbeliségének fejlettségét mutatja, hogy tanácsa nevében okleveleket is kiadtak melyeket a város pecsétjével erősítettek meg.350 Az országot a király a késő középkorban a központi kormányszervek (királyi tanács, kancellária) segítségével, a megyék mint végrehajtó és önkormányzati szervek révén igazgatta. A kiváltságolt népek (pl. szászok) és területek nem tartoztak a megyeszervezetbe. A viszonylag kis lélekszámú - rendszerint 3-5 ezer lakosú - szabad királyi városokat az uralkodó közvetlenül a kancellária közbejöttével kormányozta.351 Az ország fővárosának számító Buda lakossága sem érte el a 10 ezer főt.352 A nemesek az ország lakosságának mintegy 1%-át alkották Számukat 40.000főre becsülhetjük akik 6000—8000 családot, mintegy 1700 ciánt (vérségi csoportot) alkottak; átlagosan minden harmadik ciánban lehetett írástudó (litteratus) nemes. A nemesség túlnyomó többsége szóbeliségben élt, nem érdekelte az írás mestersége.353 Veszprém megye a középkor végén 2 törvénykezési kerületből (Veszprém, Somlóvásárhely) és 4 szolgabírói járásból állt, a me gye gyűlése két és törvényszékeket vásárhelyeken és vásárnapokon tartottak. Level den (Városlődön) rendszerint hétfőn, Veszprémben szerdán, Vásárhelyen csütörtökön ülésezett a tisztikar.354 1488-ban a vásárhelyi szék egyik szolgabír áj a, Kovácsi János igazgatta Pápát és környékét.355 Ekkor a megye 240 települése 300 földesúr közt oszlott meg: 105 birtok (35%) volt egyházi tulajdonban. A világi földesurak túlnyomó részének (76%-a), míg az egyháziak alig 347 SOLYMOSI 1984. 158. 348 SOLYMOSI 1984. 158., 228. 349 A privilégiumot és kommentárját lásd: PETRIK 2010. 37-40. 350 KUBINYT 1994. 80-104. A mezővárosok által kiadott oklevelek a városi önkormányzat működésének megismerésére is felhasználhatók, annál is inkább, mivel a késő középkorban nem voltak még statútumaik. Vö. LAKATOS 2014. 351 FÜGEDI 1974. 16-17. 352 MÁLYUSZ 1984. 170. 353 FÜGEDI 1981.456-457. 354 SOLYMOSI 1984. 123. 355 SOLYMOSI 1984. 124. 184
