Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) kezdték meg a böjti időt. A teljes nagyböjtben kerülték a húsfogyasztást. Tésztaféléket, főzeléket, tojást, tejterméket ettek csak és a böjtöt nem szakították meg. Rába Imre és felesége Zsédenyi Ilona ezt ma is így tartják meg. A böjti időszak nem volt ismeretlen egykor az evangélikusoknál sem, amit igazol az 1791. évi első egyetemes zsinat XI. pontja, amely a megtartandó ünnepeket jelöli ki, hangsúlyozva a böjti alkalmakat is. Ezek szerda és péntek, emlékezve Jézus Krisztus szenvedéséről. Hangsúlyozza továbbá, hogy: „A tisztelendő lelkészek böjtöléssel összekötött bizonyos bűnbánati napokat is tartsanak, ami szintén dicséretes dolog és a keresztyénségben bevett szokás, ennélfogva ezt az áhítatoskodást egyformán kell megtartani. (...) Ezek a bűnbánat szertartásaival ülendők meg, tehát böjtöléssel, imádságokkal, beszédekkel, nyilvános és ünnepélyes alamizsnálkodással, az egyház lelkészeinek adandó ojfertóriummal és az egyedül Istent megillető tiszteletadással. Be kell zárni a mészárszékeket és lehetőleg a kocsmákat is és mindazt, ami ezt a böjtöt és bűnbánatot zavarhatná, vagy áthágására okot adhatna. "m Húsvét előtt a legjelesebb vasárnap virágvasámap, Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulásának örömnapja, a VII-VIII. század óta pedig a barkaszentelés ideje, amely szentelménnyel tűz és viharkárok elleni védelmet reméltek. A VII-VIII. század óta tartották külön ünnepként meg a napot. Takácsiban a sekrestyés szedte a barkát (itt bárkának mondják) és tette az oltár elé egy terítő vei letakart székre. Szentelés után mindenki vett belőle, otthon az istállóban a gerendára tették, mert védte az állatokat is. Itt maradt a következő esztendőig, amikor az új barkával kicserélték és akkor ezt elégették, mivel szentelmény lévén, el nem dobható. Egy-egy szálat pedig hozzátartozóik síijára is vittek belőle. Húsvét előtt, virágvasámap állították fel Bóka Józseféknél (jelenleg az épület orvosi rendelő) az „ördöglovat”. Ez egy 1,5 m magas fatuskó volt, amelyet 70-80 cm- re leástak a földbe. Tetején egy hatalmas szeg állt ki, amelyre 3—4 m-es nyomórúd került, amiről két lánc lógott le. Erre a rúdra ültek fel, egy-egy gyermek egyik-egyik végére és körbe-körbe hajtották. 8-10 kör után mindig cseréltek. Húsvétot követően az ördöglovat elbontották. A húsvétra való igazi felkészülés a virágvasámapot követő nagyhéten történt, amelynek három legkiemelkedőbb napja nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Nagyhéten festették meg a húsvéti tojásokat, pirosat és kéket, amelyekből a locsolókat kínálták meg. A tojás az újjászületés szimbóluma, ami egyúttal az Úr feltámadására utal. Nagycsütörtökön emlékeztek az Utolsó Vacsorára, a Szereztetés Igéjére. Római katolikusoknál ekkor történt az oltárfosztás és a harangozás szüneteltetése is megkezdődött, amikor a harangszót kereplő hangja helyettesítette. A kereplő a templomtoronyban állt, amit a kamaszodó fiúk, a „suttyók” hajtottak. Nagycsütörtökön volt Takácsiban a szentségimádás, amikor a pap kitette az Oltáriszentséget, amelyet a gyermekek párosával őriztek. Egy órát térdeltek előtte imádkozva, majd váltották egymást egészen estig. Maguk osztották be, kire mikor kerüljön sor. A Szent Sírt a római katolikusok nagypénteken készítették el kora reggel. Az oltár előlapját levéve vált láthatóvá Jézus Teste. Előtte feldíszítették a teret az idős asszonyok. A virágokat is ők hordták össze. A Szent Sírt nagypéntektől egészen a nagy- szombati feltámadásig látogattak a hívek. Ilyenkor itt imádkoztak és az ide kihelyezett 2,3 RAFFAY 1933.26. 152
