Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) perselybe pénzt dobtak, amely a középkori offerálás maradványaként maradt fenn. A Szent Sír kultusza a barokk korban alakult ki, az érzelmekre erős hatást gyakorló vallásossággal. A templomban lévő stáció képeknél pedig Krisztus keresztútjának állomásait járták végig ezen a napon a hívek. Nagypéntek szigorú böjti és munkaszüneti nap volt mindhárom felekezetnél, amikor Krisztus kereszthalálára emlékeztek a közösségek. A protestánsok is bojtos ételeket fogyasztottak, nagypénteki babból levest vagy aszalt szilva, aszalt alma levest és mákos tésztát, valamint istentiszteleten vettek részt. Ezen a napon nem illett semmiféle mezőgazdasági munkát végezni. Ez vonatkozott húsvétra és pünkösdre is, továbbá augusztus 20-ra, Szent István király napjára. Zajos munkába sem illett kezdeni ezeken az ünnepnapokon. Szigorúan betartották mindhárom felekezet tagjai, mert aki vétett ellene, megszólták érte. Ilyenkor a zöldtakarmányt is kora hajnalban vitték be, tiszteletben tartva a közösség elvárásait. Nem emlékeznek olyan esetre, amikor ünneprontásra került volna sor. Nagyszombat római katolikusoknak a feltámadás ünnepe volt, körmenetet tartottak a faluban, amely azonban az 1950-es években megszűnt, csak a templomot járhatták körül. A szertartás este 6 órakor kezdődött, benne a keresztvíz megszentelésével, valamint a tűz szenteléssel, amelyről a húsvéti gyertyát gyújtották meg. Később a szertartásnak ez a része húsvét vasárnapra tevődött át, feltehetőleg azért, mert több falut is el kellett látnia a Takácsit is pásztorok) vaszari plébánosnak. A fellobbanó láng a feltámadt Krisztust jelképezi. A szertartást követően bontották el a Szent Sírt. Protestánsok Jézus Krisztus feltámadását húsvét vasárnap ünnepelték istentisztelettel és úrvacsorával. Általában ilyenkor is érkezett nagylegátus a közösségbe. Római katolikusoknál húsvét vasárnap a reggeli első misén, 7 órakor került tehát sor a vízszentelésre, a tűzszentelésre és az ételszentelésre. Utóbbi a VII. század óta gyakorolt szokás. Sódart („zsódér”, az első combja a disznónak), tormát, lőtt tojást és kalácsot tettek egy kosárba, amit háziszőttes takaróval terítettek le. Szentelés után haza vitték, belőle állt a húsvéti reggeli. A negyven napos böjt után ez volt az első húsétel. A szenteknek minden morzsáját elfogyasztották. Ami megmaradt, az állatoknak adták. A „zsódér” csontját pedig az eresz alá tették fel, védelmet tulajdonítottak neki. Esztendőről esztendőre gyűltek ezek a csontok az eresz alatt. Húsvét másnapján, hétfőn keresték fel a legények a lányos házakat, elsősorban azokat, ahol eladó lány lakott és szódavízzel, vagy vödörből öntött vízzel meglocsolták őket. A szagos vízzel való locsolkodás csak a II. világháború után kezdett elterjedni. Locsolni mindig korán reggel jártak, ezért idejekorán kellett felkelniük a lányoknak is. Szégyen volt, ha valakit ágyban találtak a locsolók, ilyenkor az ágyba borították be a vizet, kiugrasztva a benne fekvőt. A locsolókat színes tojással ajándékozták meg és egy-egy pohár borral ugyancsak megkínálták őket. A locsolás valójában tisztító erejű termékenységi rítus volt, amely a legények szokásából fokozatosan gyermekek szokásává lett. A húsvét hétfő profán ünnepét jelezték a húsvéti bálok is, nyomatékosítva a nagyböjt végét. Fellner Károly locsolóverset írt erre az alkalomra, ahogy mondta: „3-4 éve született meg az agyamban, mert nem tudtam aludni.” 153
