Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) mellett állt a vizes pad a rajta lévő, ivóvízzel teli vödrökkel. Asztalt is tettek ide székekkel. Helyenként itt állt a takaréktűzhely, míg más helyen ez a lerekesztett kis konyhába került. Az első szobák többnyire padlósak voltak, a hátsó szobák járószintje vegyes képet mutatott. Volt közöttük padlós, de döngölt földpadlójú egyaránt. A konyhák döngölt földpadlósak vagy kövesek voltak. Ugyanez mondható el a kamrákról is. A kőlapokkal vagy cementlappal borított járófelület elsősorban a tehetős gazdaságot birtokló családok lakóépületeit jellemezte. A lakásbelső változásának, a hagyományos, valamint új berendezési mód együttes jelenlétéről, a paraszti, továbbá nemesi-polgári lakáskultúra megjelenésének, kibontakozásának, a vagyoni helyzetből adódóan az árnyaltabb igények kielégítésének lehetőségéről és megvalósításáról ad képet Takácsi társadalmának egyik meghatározó családja. Győry Károlyék lakóháza öt osztató volt, három szobával, két konyhával, amelyek azonban belső osztással váltak ketté, valamint kamrával. A hátsó, földes szoba berendezése sarkos volt, hagyományos bútorokkal, itt lakott Zsuzsa dajka és a cselédlány, de télen itt szoktak főzni is. A konyha köves volt, ugyancsak hagyományos tároló bútorokkal és eszközökkel, továbbá a munkavégzéshez szükséges asztallal. A tűzhely a leválasztott kis konyhában állt. A másik két szoba padlós lévén, szőnyeggel borították, a hálóban fútószőnyeggel, az ebédlőben négyzet alakú nagy szőnyeggel. Az ebédlőben középen állt az ebédlőasztal hat székkel, ezeken kívül két karosszék, két fotel, réz rúddal díszített bársonyhuzatú kanapé, ebédlőkredenc a többféle porcelán étkezőgarnitúrával, poharakkal, majd egy tálaló szekrény és üveges vitrin. Utóbbiba helyezték el a kisebb méretű készleteket (kávés, süteményes). Itt nem volt kályha, helyén egy szekrény állt a vállfát igénylő öltözetek tárolására. A hálószobába faragott támlával ellátott két ágy került egymás mellé két éjjeli szekrénnyel, egy asztallal és négy székkel, toilette-tükörrel, két szekrénnyel a fal mellett és egy dívánnyal. Ezeken kívül betettek még egy ágyat szükség esetére. Ezt a berendezést Győry Károlyné Merétey Ágnes apja, az adászteveli Merétey Kálmán Budapesten rendelte meg és hozatta Takácsiba lánya féijhez menetelekor. Ez a háló világos színű, faragással ékes együttes, míg az ebédlő berendezése sötétebb színű volt. Az ebédlő és a háló egymásból nyílt, de külön-külön ugyancsak megközelíthetők voltak, sőt, a háló a konyhából is. Amikor a család minden tagja otthon tartózkodott, a szülők és a négy gyermek, akkor a hálószobában négyen, az ebédlőben ketten aludtak. Télen forró téglával melegítették az ágyat, a fűtést pótolandó. Az 1950-es években nemcsak üldözték, meghurcolták a családot, életeket megnyomorítva, hanem házukat is kifosztották 1952/53-ban: elvitték a terményt, a szép, gondosan ápolt, díszített bútorokat, csupán két ágyat és egy szekrényt hagytak meg. Mindez Szabó József tanácselnöksége alatt egy Viki nevezetű női végrehajtó irányításával. Soha nem tudták meg, hova kerültek javaik. Mindezekért soha senki nem kért bocsánatot tőlük. A bútorokon kívül mindenhol, a lehetőségek keretei között, törekedtek a házbelsők szépítésére, díszítésére. Ezt szolgálták az ágyakon lévő ágyterítők, asztalokon az abroszok, ablakokon a függönyök (udvar felé nézőkre egyszerűbbek, utcára ékesebbek) és a padlóra terített szőnyegek. A falakra családi képek, festmények, esetleg konfirmációi vagy első áldozási, bérmálási emléklapok, római katolikusoknál szentképek és 111