Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — Ш. A népi műveltség jellemzői (S. iMckovits Emőke) a feszület került. Több helyen tették fel a falra és őrizték meg Pámer István birtokos, naív festő képeit, aki a falut és a falusi életet festette meg, magától A. Tóth Sándor pápai festőművész-bábtervező művésztől tanulta a festészetet. A konyhák falán falinaptárt, színes fonallal kivarrott falvédőket tettek esetenként. A házat kívül és belül is igyekeztek tisztán tartani. Ez a külső meszeléséből (nagyobb birtokokkal rendelkezők erre a munkára fogadtak valakit) és az udvar, továbbá a ház előtti utcaszakasz rendbetételéből állt. Naponta seperték a házbelsőt, elsősorban azt a helyiséget, ahol állandóan tartózkodtak. Hetente pedig nagyobb takarítást végeztek. A szobák padlóját időnként lúgos vízzel, kefével felsúrolták. Ezt azonban nem kellett hetente elvégezni, inkább csak az ünnepek előtt. Az egyszerű felmosás egyébként elegendő volt. Tehetős családokban ez a munka a cselédlányok faladatai közé tartozott. A földes padlót homokkal kevert kenőfölddel kenték fel, viszont az esztendei belső meszeléskor törekkel kevert agyaggal újra tapasztották. A konyha kövét elegendő volt felmosni. A szobák meszelésekor a bútorokat a szabadba hordták ki, áttörölték ilyenkor. Egyébként a kisebb takarítás portörléssel mindig együtt járt. Ahol festett szobafalak voltak, ott a festést nem évente, hanem 3—5 évenként elegendő volt megújítani. A házak külső-belső tisztán tartása női munka volt, amit az asszonyok és a leánygyermekek végeztek el. A gazdasági épületeket szintén rendben kellett tartani, ezen a gazda igényessége lemérhető volt. A pajtát, disznóólát sározták, vagyis járószintjét tapasztották és felkenték. A cement alapú istállót, valamint a disznóólát pedig rendszeresen meszelték, amely egyben fertőtlenítést is jelentett. Itt tartjuk szükségesnek megemlíteni azt, hogy a faluban a villamosítás 1928/29- ben történt, azonban nem az egész településen, először csak a Fő utcán. A malomban Bakó Samu fejlesztett ugyan áramot, azonban ezzel csupán a „ kisfaluban’'’ lévő házakat tudta ellátni. Később elsősorban a nagyobb gazdák tudták bevezettetni a villanyt, szegényebbek nem. 1950-ben az Újtelep villannyal való ellátása megoldott lett, de a teljes közvilágítás csupán az 1960-70-es években valósult meg. Előtte mindössze 3— 4 utcai lámpa állt, a falu végén 1—1, közepén 2, ebből egyik a községháza előtt világított. CSALÁD, ROKONSÁG, AZ EMBERÉLET ÁLLOMÁSAI A család vérségi, érzelmi és gazdasági közösség volt, legfontosabb célkitűzése utódok létrehozása, felnevelése. Minden család a házasságkötés különféle aktusaival szerveződött meg a társadalom zárt, jogilag önálló, elismert, szabályozott, elkülönített vagyonnal rendelkező, tartósan együtt élők csoportjává, egységévé.242 A családok szerkezete történetileg változott, vizsgált korszakunkban a vérségi kis- családok, valamint a kibővített vérségi kiscsaládok, a törzscsaládok mondhatók uralkodóknak. Az első formáció szülőket és gyermekeket, a második szülőket, gyermekeket és egyik házasfél szüleit vagy szülőjét foglalta magába. Utóbbit a telkek szűkössége, a gazdasági kényszer vagy az új házhelyek hiánya éltette, így átmeneti formának tartható. Ugyanakkor elmondható, hogy több generáció egy fedél alatt lakása általánosnak minősült. Általában nem szoktak a fiatalok házasságkötést követően külön 242 TÁRKÁNY-SZŰCS 1981. 407. 112
