Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Ixickavits Emőke)

Ahol a telek nagysága lehetőséget adott rá, ott a lakóházak, az udvarok velejárója volt, a virágoskertek kialakítása. Az előkertes házaknál ez semmiféle gondot nem okozott, hiszen volt rá hely, másutt pedig, ha a telek nagysága megengedte, az udvaron kerítettek el erre a célra valamennyi területet. A virágoskertek a lehetőségeken túl az igényességről, virágkultúráról, érzelmi gazdagságról egyaránt árulkodtak. Előfordult, hogy a helyszűke miatt csak a kerítés mellé kerülhetett virág, amelyek között legkedveltebb és legáltalánosabb az orgona volt. Általában igyekeztek úgy ültetni a virágokat, hogy a virágzás idején mindig nyíljon valami. A Győr felé épült, a falu végének számító telkeken álló házakhoz (Győry Károlyék, Böröczkyék, Takács Jenőék) nagy kert csatlakozott, ahol virágokban gazdag területek is leválaszthatók voltak.

Rendkívül kedvelőiek mondható vizsgált korszakunkban a rezeda, a szegfű, a gyöngyvirág, valamint a hagymás növények közül a nárcisz és a jácint. Ahol lehetőség nyílott rá, ott szívesen ültettek a kertek szélére vagy ágyások lezárására, sövényként buxust (puspáng) bokrokat. Győry Károlyné Merétey Ágnes híresen szép virágoskertet hozott létre. Hat ágyás volt az udvaron, négyzetesen és kör alakban elhelyezve. A középső ágyásokba szegfűt ültetett, a szélsőkbe pedig vegyesen kerültek a virágok, így a verbéna, a rezeda és a fátyolvirág. Úgy nézett ki összességében, mint egy virágszőnyeg. Egy hosszú ágyúsban pompáztak a gyöngyvirág, jácint, tulipán és a nárcisz. Ezt az ágyúst patkó alakban puspáng bokrokkal kerítették el. Amikor a tavaszi virágok elnyíltak, akkor helyükre került az őszirózsa. A hagymások épségét, virágzó képességét úgy őrizte meg, hogy 3-4 évente kiszedte a földből a virághagymákat. A kerítés mellé gyöngyvirágot és harangvirágot telepített, míg a kert szélére dáliát. A virágoskertet is kapálták, ám az apró virágok körül a talajt egy késsel megszurkálva lazította fel, nehogy a kapa kárt tegyen a növényekben.

Ahol a hely megengedte, ott a szomszéd telke határán vagy a ház fala előtt is virágok pompáztak. Azon igyekeztek, hogy az egész vegetációs időszakban nyíljon valami. Használaton kívüli fazékba szívesen ültettek bokros szegfűt, oleandert. Tíz-ti- zenkét méter hosszan és másfél méter szélességben virítottak a virágok Farkaséknál (Fellner Károlyné Farkas Ida szüleinél): hóvirág, tulipánok, orgona, sőt a sarokban díszbokor, valószínű puspáng. Virágpadot is készített Farkas Ida (Fellner Károlyné) édesapja, amelyre fehér, bordó, rózsaszín és fféz színű futó szegfű került. Egyébként a szegfű rendkívül kedvelt virágféle volt Takácsiban.

Szabóéknál (Vajda Sándomé Szabó Ilona szüleinél) a gádor mellé vertek le két cölöpöt, amelyre deszkát helyeztek el, ez volt a virágpad, amelynek készítése a jó helykihasználás példájaként elterjedt a faluban. Erre tették nem használatos edényekben a muskátlit, valamint a szegfűt. Az oleandert fazékban vagy faládában tartották, amit a gádor elé helyeztek el. Télen ezek bekerültek a kamrába, a zöldség, a krumpli mellé. Egyébként a ház elé és a gádor mellé is szívesen ültettek virágokat, így illatos fehér violát, verbénát, tátikát (oroszlánszáj), gyöngyvirágot, ibolyát és őszirózsát. Külön virágágyásba került a muskátli, de mellette nagyon kedvelték még az illatos rózsaszín, valamint bordó futórózsát.

A közös udvarokban nem volt hely virágoknak. Ahol lehetett, ott a ház elé néhány szál jácintot telepítettek. Császár Ferenc keresztszüleinél, Gyimóthy Károly és felesége, Kozma Mária udvarán viszont ládákban virított a török szegfű, amelyből a gádorban a csöpögő alá is került. Kozma Miklóséknál gyöngyvirág, labdarózsa, tulipán, fehér és lila szimpla, valamint dupla orgona pompázott a házuk előtti kiskertben.

106