Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — Hl. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Az ólak, hidasok többnyire a lakóházakkal szemben álltak, általában deszkából készült fallal, zsúpfedéssel, a kifutójában vályúval. Nem volt kivételes eset a kettes hidas építése sem. Ezeknek a disznóólaknak, hidasoknak a felső részén kapott helyet a tyúkól, baromfi ól. A pajták a telkek hátsó részére kerültek. Ahol kukoricagóré (desz­kából, esetleg téglából) is volt, szintén itt állt. A 19. században készült írott források mindegyike, amely lakóházat vett számba, külön kiemeli a telkeken álló istállót, sőt esetenként két istállót, pajtát, szekérszínt, disznó ólakat és hidasokat. 24. kép 1949-ben készült az első fúrt kút Takácsiban Az élet számára nélkülözhetetlen vizet a telkeken álló kutakból biztosították. Arra tö­rekedtek, hogy minden telken önálló kút álljon, ámbár a víznyerést senkitől nem le­hetett elzárni. Sajnos, Takácsiban az ásott kutak vize emberi használatra, közvetlenül ivásra alkalmatlan volt, ezért csak főzésre, az állatok itatására, valamint mosásra hasz­nálták. Egyedül csak az Újtelepen volt iható a víz. A falu többi részén lakók a Gerence parton lévő forrásból, az ún. Kiskútról hordták a vizet. Kőkorsókban (keménycserép) és fazekasok által készített vizes kantákban vitték haza naponta az ivóvizet. Általában botra akasztották a korsókat, vagy vállon hordozható vízhordó rúdra, így egyszerre két edényt tölthettek meg és vihettek haza, amit otthon a vizes pádon tartottak. A me­zőre is ebből a vízből vittek, de ide csicses korsókban, mert közvetlenül ebből lehetett innia annak, aki megszomjazott. Egyesek reggel, mások este mentek a forráshoz. Ezt a víznyerő helyet kiépítették, vízfelhajtó szerkezettel is ellátták. Perében két telken volt iható víz: az egyik kút Kozma Miklóséké, a másik Gyimóthy Károlyéké volt. A szomszédságban lakók innen vitték az ivóvizet. Ezek a kutak valójában egy-egy sze­mély tulajdonát képező közös kutak voltak, amelyhez többen kútjoggal rendelkeztek. Tehát egyiket sem lehetett elzárni senkitől.235 Közkutakat az 1950-es években fúrtak a faluban, mégpedig négyet. Később azután vezetékes víz adta az ivóvizet, amely a statisztikai adatokból egyértelműen megállapítható. 235 GELENCSÉR 2006.265-266. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom