Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
II. 2.1.1. A türelmi adó kérdése A zsidóság magyarországi jogállását meghatározó szabályok rövid összefoglalása után ezekkel összefüggésben szólni kell még a magyarországi zsidókra kereken egy évszázadon át kivetett országos adóról is. A zsidóság létszámbeli növekedésének megakadályozása, illetve mozgásterük korlátozása mellett az államhatalom a megtelepült és immár megtűrt zsidóság állami megadóztatására is kísérletet tett. Az ún. türelmi adó (taxa tolerantialis) kivetésére először I. Lipót urlkodása idején, 1698-ban került sor. Az adó kifejezetten csak a zsidóságot sújtotta, amelyet megtörésük fejében, sőt - mint fogalmaztak - „elkövetett csalásaikért méltó büntetés”-ként szabták ki rájuk.236 A zsidók megtörését vagy kiűzését uralkodói jognak tekintették, ezért a megtörésükért megkövetelt adó kivetése is felségjog volt. Az évente beszedni szándékozott adót azonban jószerével csak a következő évben tudták behajtani, bár az összeg jelentős, 24000 forint volt. Ennek legfőbb oka a vármegyék ellenállása volt, amelyek az újabb adók kivetését országgyűlési jóváhagyáshoz kötötték, erről viszont ekkor az országgyűlés nem tárgyalt. A nemesség hagyományos adómegajánlási jogának a zsidók adózása ügyében is fenntartani szándékozott elve mögött részben a nemesség anyagi érdekei húzódtak meg. Az adóügyekben is illetékes vármegyei közgyűlések tagjai közt ültek a zsidókat birtokaikra befogadó nemesek is, akik szintén adó fejében tették lehetővé uradalmaikban a letelepedést. Az érvényben lévő szabályok szerint a zsidók az egyébként magán- szerződésnek tekinthető védlevelekben foglalt védelmi adón fölül csak a megyének és annak a városnak a házipénztárába fizettek adót, amelyben laktak.237 A nemesség ellenállása miatt a rendszeresnek szánt türelmi adó egyelőre csak rendszertelen bevételt hozott a kincstár javára. A zsidóság állami megadóztatásának terve azonban továbbra is fennállt, kivetésének előkészítéseként hajtották végre az 1735-1738-as zsidóösszeírást is, majd Mária Terézia vetette fel újra a kérdést, amikor az örökösödési háború idején újabb adóbevételekre volt szüksége az államkincstárnak. 1743-ban azzal az indoklással kívánta megadóztatni a magyarországi zsidóságot, hogy mivel nem katonáskodnak, így tudnának hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez, kiadásokhoz. Az adót ekkor még rendkívüli hadiadóként hajtották be, de sikeresen csupán 14 megyében, a szintén ekkor elrendelt zsidóösszeírás adatai alapján családonként 6 forintot követelve.238 1746-ban már fejadónként, 236 Virág 1935: 21. Kiadása: MZsO II: 298. 237 Virág 1935: 21.; Komoróczy 2012/I: 774. 238 Veszprém vármegye közgyűlésén 1743. május 7-én hirdették ki a helytartótanács rendeletét, amely szerint minden külön kenyéren élő zsidó évi 6 forintot volt köteles fizetni: Judseos hocce serarii regii extraordinarise necessitatis casu singulum hospitem in distincto 76
