Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
minden zsidó lakosra 2 forintot kivetve szedték be az adót az ugyanebben az évben végrehajtott részletes országos zsidóösszeírásra alapozva. A megyék ellenállása miatt ezt az adót sem tudták maradéktalanul behajtani. Ezért Mária Terézia 1749-ben kinyilvánította, hogy a zsidók megtűrése az ő felségjoga, tehát jogában áll éves adót követelni tőlük. A helytartótanács és a kamara tagjaiból alakult bizottság a zsidók képviselőivel Pozsonyban megegyezett az adó mértékéről, felosztásáról és behajtásáról. A kialkudott összeg végül évi 20000 forint lett, amit két részletben kellett befizetni. Ez a kezdeti összeg az évek során többször emelkedett, ami miatt a 19. század első évtizedeire óriási hátralékok halmozódtak fel.239 Az adó felosztásába a kamara nem szólt bele, a behajtásban pedig a megyék eleinte nem vettek részt. Ezt a megyei szinten kiválasztott zsidó türelmiadó-szedők végezték. Az összegek növekedésével és a hátralékok felhalmozódásával azonban a megyei adminisztráció is mindinkább arra kényszerült, hogy belefolyjon a türelmi adóval kapcsolatos ügyekbe. Veszprém megyében eleinte járásonként, majd két türelmiadó-kerületet kialakítva (Veszprém, Pápa) vetették ki az adót. A behajtandó összeget a lakosság számának, illetve jövedelmének arányában osztották fel.240 Az adó községen belüli felosztására általánosan érvényes szabály nem volt. Volt, ahol az összeget a közösség tagjai között pane existentem taxáé florenorum sex annue subjici decreverit.” VeML IV.i.a. 5/1743. május 7. A pápai zsidók hadiadó címén nem ilyen mértékű adót fizettek. Az adóról szóló kimutatás szerint ugyanis négy jogcímen megállapított összegek tették ki az adó pontos mértékét. Eszerint 1 forintot fizettek személyük után, ezenfölül a háztulajdonosok további 2 forintot, a bolttal rendelkezők egyenként további 2 forintot, a pálinka- vagy hamufőzéshez használt üstjeik után pedig további 2-2 forintot. így a bolttal rendelkező és három üstöt működtető Philippus Jacob 9 forintot, a házzal és bolttal rendelkező Franciscus Moises, illetve Hirschl Dávid 5-5 forintot fizettek. Ekkor a városban lakó 12 családfő összesen 42 forintot fizetett. VeML IV.i.b. 1/1744. július 25. 239 Elnevezései: taxa tolerantialis, Toleranzgeld, Duldungsteuer, tűredelem pénz, maike gélt (királynő pénze), taszka (Komoróczy 2012/I: 779.). 1755-ben 25000,1760-ban 30000, 1772-ben 50000,1778-ban 80000,1812-ben 160000 forintot tett ki a befizetendő adó (uo. 782-783.). 240 1780-ban a Palotai járásban élő 62 család összesen 834 forintot fizetett be, a Rédei (Cseszneki) járás 38 családja 1428 forintot, a Veszprémi járásban pedig 36 családfő 1768 forintot. MOL C 43 F. 1. nr. 38. A számok azt mutatják, hogy a megyék szintjén nem érvényesült az adó egységes fejpénzként való kivetésének elve. Ezzel szemben több helyen a megyére jutó összeget a zsidók jövedelme arányában vetették ki, illetve úgy, hogy mindkét elvet érvényesítették. Az így kivetett adó egyharmada fejadó, a többi része pedig a község tagjai vagyoni helyzetének megfelelően kivetett összeg volt. Aránytalanságot okozott továbbá a hátralékok különböző mértéke is. Veszprém vármegye és a helytartótanács 1831. évi türelmiadó-vitájából kiderül, hogy 1821-ben a megyei zsidóság jövedelme 31031 forint, s az ez alapján megállapított türelmi adó pedig 4335 forint volt. A megye azt sérelmezte, hogy bár az újabb összeírások szerint a zsidóság jövedelme 1828-ban már csak 15049 forint, 1831-ben pedig 10384 forint volt, mégis az 1821. évi magasabb adatoknak megfelelő adót követelik tőlük. MOL C 55 F. 1. nr. 86. (1833). 77
