Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
ték. A szerződésben rögzített városrészi cenzus kivetése érdekében tisztázni kellett a városrész birtokviszonyait. Ennek érdekében még a szerződés megkötése előtt az uradalmi földmérő összeírta és kimérte a telkeket. A szerződés létrejötte után az önálló igazgatási egységként működő külsővárosiak elszakadtak a Belsővárostól. A Belsőváros lakosságával folytatott egyezkedés elhúzódott, és csak másfél év múlva, 1732 legelején sikerült végül megállapodásra jutni.91 A Belsőváros ugyanis kiváltságaihoz, fennálló jogaihoz ragaszkodva, a földesúri törekvésekben éppen ezen jogai csorbításának szándékát látta. A létrejött szerződés először is a földesúri járandóságok megváltoztatására vonatkozott. Akárcsak a külső városrészek lakói, a belvárosiak is egy összegben fizetett 1600 rajnai forint cenzus fejében megválthatták minden szolgáltatásukat. Az összegbe beleértették a földbérleti díjat - az ún. terragiumot -, továbbá a zsellérek adóját is. Ezek közül a legterhesebb a robot volt.92 A polgárvárossal kötött szerződés esetében is a leginkább fontos pont az ingatlanforgalom ügye volt. Esetükben azonban a város által kiállított házlevél csak uradalmi láttamozással volt érvényes. A szerződés a városnak ítélte a piaci és vásári felügyelet jogát, valamint az ebből származó jövedelmeket. Meghagyta a szabad legelőhasználatot és a belsővárosi háztulajdonosok számára a szabad kocsmáltatás jogát. A szerződést 1732 októberében azzal egészítették ki, hogy a város bírái hivatali idejükre a házuk után fizetendő cenzus alól mentesülnek. A cenzus kivetése érdekében a Belsővárosban is elvégezték a kataszteri felmérést.93 A megkötött szerződések ellenére az évek során a földesúr és a városrészek közti viszony egyre konfliktusosabbá vált, mivel az uradalmi tisztek, ha a gazdasági érdekek úgy kívánták, eltekintettek a szerződésben foglalt jogok biztosításától. Ez elsősorban a városi ingatlanok ügyében fordult elő. Az uradalmi gazdálkodás hatékonyabbá tétele megkövetelte az adóbevételek növelését. Ennek érdekében a földesúr egyre több, korábban szolgáltatások alóli mentességet élvező inscriptionális házat és telket váltott vissza. Ennek következményeként az ingatlan tulajdonosa cenzus fizetésére kényszerült, ugyanakkor ingatlana kívül rekedt a korábban megkötött szerződés hatályán. Az ilyen telkeket, valamint a város területén álló puszta, azaz beépítetlen területeken létrehozott telkeket extrakontraktuális telkeknek nevezték. A felemás helyzet megoldása érdekében egy újabb megegyezésre volt szükség 91 Pápa, 1732. január 1. (Petrik 2010:121-124.) 92 Uo. 125. 93 A felméréshez készült az ún. Maynzeck-féle térkép, amely tartalmazza a telkek kataszteri számát is. 38
