Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
letve a vidék mezőgazdasági árutermelésének differenciáltsága szabta meg.66 Vizsgálataik azt az eredményt hozták, hogy a város jogi fogalma és a valóságos városi szerepkör szétvált. A cluster-analízis segítségével kialakított városcsoportok ismérvei alapján Pápa várost a másodrendű kereskedelmi központok közé sorolták, mint az állat- és terményforgalom gyűjtőhelyét, amely azonban nem olyan kiemelkedő kereskedőváros, mint Győr.67 Iskolái révén azonban jelentős kulturális funkciókkal is bírt, és jelentőségét növelte uradalmi központ volta is.68 Bár ezek a tényezők háttérbe szorítják azt a korábbi megközelítést, miszerint csak a városi privilégiumokkal felruházott települések, azaz a civitasok tekinthetők városnak, Pápa esetében is igazolható, hogy a bizonyos fajta kiváltságokat szerző, elsősorban az úrbéri szolgáltatásokat cenzussal megváltó mezővárosok nagyobb polgárosult réteggel rendelkeztek, gazdasági lehetőségeik pedig a város funkcionális jellegét erősítették.69 Pápa városi és piacközponti jellegét mindenképpen igazolja a nagyszámú zsidó lakosság jelenléte. Rúzsás Lajos a városoknak a kapitalista viszonyok kibontakozása idején bekövetkezett funkcióváltását vizsgálta. Arra keresett választ, hogy a dunántúli városok a bortermelésből és gabonatermelésből vagy az iparból mennyire voltak képesek befektethető kereskedelmi tőke létrehozására. A kereskedelmi tőke felhalmozásának elsődleges forrása a terménykereskedés, a bor, a gyapjú, továbbá a dohány exportja, illetve a textil- és gyarmatáru importja volt. Ez hosszú időre meghatározta a mezőgazdasági termelés elsődlegességét. Pápa város esetében is a gabonakereskedelemben akkumulálódott pénz volt a kereskedelmi tőke alapja.70 A pápai uradalomban megtermelt gabonát elsősorban a zsidó kereskedők értékesítették, akiket a gazdasági érdekeket szem előtt tartó uradalmi gazdaságpolitika következtében egyre nagyobb számban engedtek letelepedni a városban.71 A helyi gabonakereskedelem kibontakozásában kulcsszerepet játszottak. Pápán - kis 66 Bácskai 2002:100. 67 Bácskai 1988: 22., 46. 68 Bácskai 1986: 29., 40. 69 Pálmány 1990: 289. 70 Rüzsás 1964:196. 71 Ezzel szemben a jelentős gabonakereskedelmet bonyolító Győr egészen 1840-ig ellenállt a zsidók beköltözésének, akik így a külvárosnak tekinthető püspöki birtokon, Győrszigeten telepedtek le nagyobb számban, és onnan jártak be a városba kereskedni. A gabonaforgalom Győrben a magyar és német kereskedők kezében volt (Balázs 1980: 17., 109.). Szombathely is - néhány korábbi kivételtől eltekintve - csak 1840 után engedte letelepedni a zsidókat a városban. Bár a falusias külvárosi részeken (Óperint, Szentmárton, Szőkefölde) ott is nagyobb számban éltek zsidók, és látogatták a város piacát, boltot nyitottak, raktárát béreltek, a város velük szemben fellépő korlátozó intézkedései miatt mégsem tudtak olyan jelentős szerepet szerezni a kereskedelemben, mint Pápán (Tilcsik 2003:116.; 2009:161., 162.). 33
