Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
járhatták a várost - ezután negyedévente csak két hétig kereskedhettek, társaságonként egy fő. Az örökös tartományokból érkező posztókereskedők, valamint a kartoncsipkét, gyolcsot vagy ún. Schnidvar-1 árusítók a városban csak öt napig házalhattak, külföldről behozott bőrrel vagy vasáruval pedig csak 2 napig.673 1827- ben összeírták a pápai házalókat és ócskásokat (Tändler). A11 családfő közül négy a feleségével együtt folytatta a kereskedést.674 Egy évvel később az országos összeírásban 17 házaló kereskedőt vettek számba Pápán, akik közül hat saját szekerével vagy lovaival szállította az áruját.675 A piaci és boltos kereskedők elsősorban a helyi kereskedelmet bonyolították. Az összeírások statikus adatai azonban - tapasztalataink szerint - nem tükrözik megfelelően az összeírt kereskedők tényleges tevékenységét. Egyéb források alapján általánosan jellemzőnek mondható, hogy a kereskedők többsége többféle jövedelemszerző tevékenységet folytatott. Általában a haszonvételek bérleménye vagy a kézműves foglalkozás párosult kereskedéssel. Emellett a bolti vagy piaci kereskedők többsége beszerzései révén adott esetben távolsági kereskedelmet is folytatott. így a pápai zsidóösszeírásokban az egyenletesen kisszámú tőzsér mellett a - ugyan kisebb mennyiséget mozgató - távolsági kereskedelemben a kalmárok is szerepet kaptak.676 1828- ban a három zsidó tőzsér közül az egyik nagy mennyiségben külföldre kereskedett borral, a másik külföldi manufaktúratermékeket forgalmazott (fabricantis extrareg nantis), a harmadik - mint fentebb írtuk 673 VeML V.2.a. 290/1815. július 31. A bőrrel kereskedő házalók ilyen nagyarányú korlátozása Pápa város bőrpiacának lentebb ismertetendő jellemzőivel függ össze. A házaló kereskedelem korlátozásával a városi kereskedők helyzetének védelme volt a cél, és a szabályozásban ismét tetten érhető a város és az uradalom gazdasági érdekütközése. A város ugyanis kikötötte, hogy mivel a házaló kereskedők többsége az uradalmi vendégfogadókban szokott megszállni, s a város jövedelmektől esik el, addig ne kapjanak szállást, míg a városi hatóság előtt be nem jelentkeznek és adataikat a város nyilvántartásba nem veszi. 674 VeML IV.i.b. 457/1828. február 4. „Verzeugniß der Namen von die hierbefindlich Wohnenden, nemlich die so genanten Hausirer, wie folgt, eben auch die so genanten Tändler: Pápai Adam Steiner, Bernat Feifer, Markus Baumgarten und dessen Weib Rikel, Rezy Stern, Löbl Rosenberger und Weib, Moyses Rosenberger, Marton Krausz, Filip Bachrich, Löbl Pinkóczy und Weib, Sándor Berger, Michael Schwartz und Weib Fáni Prászki. Pápa, den 6-te August 1827. Moyses Pollack Beglaubter der Izraelitischen Gemeinde in Papa in Namen der Gemeinde-Vorsteher.” 675 Az egy évvel korábban számba vett házalók közül mindössze 2 fő maradt változatlanul házaló. További négy beazonosítható személy közül kettőnek boltja volt. 676 Mint ahogy a fogalomhasználat, úgy a kategorizálás is bizonytalan az összeírásokban. A pápai zsidók esetében az összeírások többsége a quaestor megnevezést használja a kalmárokra, míg a mercator megnevezést a tőzsérekre. Egyedül 1828-ban alkalmazzák helyesen, azaz fordítva a fogalmakat. A fogalomhasználat és a kategóriákba sorolás városonként változhatott aszerint, hogy az összeírok hogyan értelmezték az utasításokat (Eperjessy 1990: 58-60.). 191
