Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

városi boltot is bérelt és itallal kereskedett. A 41 zsidó kalmár igen sokféle árut forgalmazott. Köztük a pántlikások (10 fő) és a bőrkereskedők (8 fő) voltak a legtöbben, de kereskedtek még ócskavassal (antiquis ferramentis), liszttel, gyapjúval, zöldséggel, tollúval, dohánnyal, cukorral, kávéval, grízzel és olajjal.677 Az ilyen típusú áruk beszerzése távolsági beszerzést feltételez, amely után az árut a városban adták el.

A részletesen is elemzésre kerülő 1848-as zsidóösszeírás kereskedőkre vonatkozó adatai a zsidó kereskedőréteg továbbra is jelentős dominanciáját mutatják a városban. A kereső népesség 46,7%-át kitevő kereskedőrétegben legtöbben a házalók és a hajhászok (árufelhajtók) voltak, őket követték a lisztkereskedők, illetve a boltosok.

Érdekes, hogy 1848-ban mindössze egy rongyszedőt és két rongyász- legényt írtak össze. Más forrásokból azonban tudjuk, hogy a vármegye területén, különösen Pápán, nagy mennyiségű gyűjtött rongy cserélt gazdát. A szegényebb rongyszedők nemcsak Veszprém, hanem Somogy, Baranya, Zala, Fejér és Tolna megye területén is gyűjtötték a rongyot, tőlük pedig a pápai nagykereskedők vásárolták fel, akik Sopronba és az ausztriai franzenstahli papírmalomba vitték tovább. Az 1828-as vármegyei kimutatás szerint Pápáról évente 800-1000 mázsa rongyot vittek ki.678 A rongykereskedés minden bizonnyal nem szűnt meg, Pápa korabeli papírmalma (igali malom) révén továbbra is kivette részét a rongykereskedésből, azonban a technológiai váltás miatt a forgalom csökkent a negyvenes évekre.679 Ebben az időszakban a rongykereskedelem bonyolítói a szomszédos Homokbödöge községben élő zsidók voltak, akik közt 1848-ban 16 rongykereskedőt írtak össze.680

Gabona- és lisztkereskedés

A terményfelvásárló zsidó kereskedők uradalmi megjelenése a 18. század első felében meginduló és egyre kiterjedtebbé váló majorsági gazdálkodás szükségszerű velejárója volt. A befogadott és letelepített zsidó kereskedők kapcsolataik révén piachoz juttatták a földesúri birtokokon megtermett gabonát. A közvetítő kereskedőkön kívül a falvakban bérlőként lakó zsidók és a városi pálinkaházat bérlők is többnyire saját pálinkafőzéshez vásároltak gabonát, abból is a gyengébb minőséget.681 Ugyanis a gabonatermés betakarítása előtt a gabonafelvásárlásra kötött szerződések ellenére az uradalom

677 VeML XV.15.1828. évi regnicolaris összeírás.

678 VeML IV.i.b. 274/1828. február 4.

679 Koncz 1987:18-19.

680 VeML IV.i.h. Homokbödöge község zsidó lakosságának összeírása, 1848.

681 MOL P1216 capsa 64. nr. 266.1814. november 23-i levél. Baron József pápai pálinka-