Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

adások alapján megállapítható, hogy a pápai uradalmi birtokokon csaknem minden faluban zsidó bérelte a hamuházat. 1734-ben a pápai zsidók közül Mathias Hirschl Teszéren, Israel Hirschl pedig Ugodon évi 60-60 forintot fizetett a hamuégetés jogáért.615 A következő években is itt bérlő zsidók mel­lett egy másik pápai zsidó a szűcsi hamuházért évi 136 forintot fizetett.616 Az 1740-50-es években a fenti falvakon kívül zsidó bérelte a hamuégetés jogát Csóton, Gyimóton, Gyömörén, Kovácsiban, Nórápon és Tamásiban is évi 12-30 forint között mozgó összeg fejében.617 Pápán az 1736-os összeírás szerint a legtehetősebb zsidó, Philippus Jacob részben hamuzsírfőzéssel foglalkozott. A pápai Felsőmajorban található uradalmi hamuházat 1781-ben Kis Dávid bérelte évi 30 forint ellenében.618 A kereslet generálta ígéretes üzleti lehetőségek folytán pápai zsidók az uradalmi erdőkön kívül távolabbi erdőket is kibéreltek hamuzsírfőzésre.619 Az 1760-as évek második felében a nagy kereslet miatt az uradalom a Bakonyban újabb hamuházak beüzemeléséről döntött. A próbatermelés fel­ügyeletét egy Mózes nevű zsidóra bízták, aki a nyírfán kívül minden fafajtát alkalmasnak tartott hamuzsír előállítására.620 Mózes a következő évben újabb, tapasztalattal rendelkező zsidókat hozott a bakonyi hamuházhoz, ami után a pápai zsidók azt kezdték terjeszteni, hogy Mózes nem is ért a hamu- zsírfőzéshez. 1767. augusztus végére elkészültek a kádak, és a hamarosan megkezdett főzés nyomán szeptember közepén már 20 mázsánál nagyobb készletről írt Tóth István prefektus Esterházy I. Károlynak.621 A termelés a következő évben is nagy mennyiségben folyt, és ekkor már Bécsben kívánták értékesíteni a hamuzsírt.622 1769-ben a prefektus alig tudta leplezni örömét 615 MOL P1216 capsa 56. nr. 14. (1734). 616 Uo. capsa 56. nr. 20. (1736). 6,7 Uo. capsa 56. nr. 42. (1744), nr. 48. (1746), capsa 57- nr. 5. (1754), nr. 13. (1757). A ha­muzsír iránti kereslet növekedésével a pápai zsidók más uradalom területén is béreltek er­dőterületet. 1752-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök Oblatt Salamon és Hirschl Mózes pápai zsidókkal szerződést kötött, és engedélyezte számukra, hogy a püspöki uradalom sümegi erdeiben 26, a városlődi erdőben 6, a hajmáskériben 4, a Somogy vármegyei Görgeteg határában pedig 4 kazánt üzemeltessenek, továbbá megszabott feltételek mellett engedélyezte a fakitermelést is. A zsidók két részletben évi 4000 forintot fizettek a püspöki uradalomnak (Jakab 2010b: 248-250.). 618 DREKK Rationes. 619 1753-ban pápai zsidó erdőbérlők is megjelentek Somogybán (Gőzsy 2005: 31.). 620 MOL P1216 capsa 51. nr. 1.1766. október 9-i, 1766. november 18-i levél. 621 VeML XI.6o2.b. capsa 51. nr. 2.1767. szeptember 16-i levél. Az év végén már 3 hordónyi (46,5 [bécsi] mázsa) eladásra váró hamuzsír volt, amit mázsánként 6 forint 50 krajcárért szán­dékoztak eladni. Uo. 1767. december 28-i levél. A korabeli „mázsa” súlymérték pontos megne­vezése, így értékszámítása többféle lehet; a Dunántúlon ekkor 56 kg volt (Bogdán 1987:116.). 622 VeML XI.6o2.b. capsa 51. nr. 2.1769. január 28-i levél. „Az el készült hamu zsír már nagyszámú, ha Bétsben M[agyar] Cancellarian eő Excellantiája meg tudhatná végső árát Bétsben leendő által tevéssel együtt, mert hely mázsáját perf. 5 kérik nemföllebb, talán má-

Next

/
Oldalképek
Tartalom