Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
I a hamuzsírból befolyó, nem várt nagyságú jövedelem láttán.623 Ebben az évben több kereskedő is jelentkezett a hamuzsír felvásárlására, míg végül a prefektus egy Froman nevezetű győri kalmárral kötött alkut.624 A bérlő többnyire csak a hamu kifőzésével foglakozott. A hamut a falusi lakosságtól vásárolta vagy gyűjtötte be. A nagy kereslet miatt a lakosság maga is gyűjtött fát kifejezetten hamu előállítására, amit aztán eladott a hamuháznak. Ezenfölül a háztartásokban képződött hamut is hasznosították.625 A hamuzsír előállításához szükséges tüzelőfát is az uradalom erdeiből vásárolták a bérlők. A kibérelt házak, épületek karbantartása és javítása a megkötött szerződések alapján a bérlőket terhelte, akik a bérleti idő lejárta után abban az állapotban kellett átadják ezeket, amilyenben kezükbe vették. A javításokhoz szükséges épületfát az uradalom biztosította, a téglát pedig szintén a birtokokon működő téglaégetőkből lehetett beszerezni. A számadások arról tanúskodnak, hogy ilyen és más jellegű építkezéseket folyamatosan végeztek a zsidó bérlők.626 II. 5. 2. 5. Kereskedelem Amint azt a Pápa város kereskedelmének általános jellemzőiről fent leírtak alapján láthattuk, a városi zsidóság a helyi (piaci, bolti) és a távolsági zsájátföl szállíthatnám 60 pénzekért, ha pedig passust méltóztatnék eö Excellja exoperálni (a’ mint a zsidók szollanak) több árát is lehetne remélleni.” 623 VeML XI.602.b. capsa 51. nr. 2.1769. július 21-i levél. „Szintén most olvassák a számtartóságban 30 hordó hamuzsírnak árát, mázsáját perf 7. a többit hogy 6 v[el] 7. currentis el fogja vitetni [...] már buzgóbb erővel kívánom promoveálni ezen gazdaságot, mert jövedelmét látom. Annyi pénz lesz majd az cassában, hogy kegy[elme]d nem is fogja tudni hova tenni. Nem is utolsó állapot, mikor a fa, a ki másképpen is meg rothadna, pénzzé válik.” 624 Uo. 1769. július 21-i levél. „58 hordóban vagyon 963 V4 mázsa hamu zsír Pápán, és hat hordóval a Bakonyban mázsálás nélkül, én nálam volt két rendbeli idegeny tartományból való zsidóknak embere, kik mázsájával árát kívánván tüllem megtudni Bétsig teendő administrátióval együtt. Feleltem nékik, hogy Pápán mázsáját hellyben hét forintokon oda fogom adni, de úgy, hogy a’mennyit elfognának vinni, annyinak árát mindgyárt tennék le, a többire pedig foglalót tennének le, amennyit fele ára tenne, hogy principálissainak megírnák, úgy feleltek s elmentek, azután referálta Pauschreiber, hogy mázsájáért 6 ft és 50 xr kívánnának megadni, de előttem semmit sem szállottak ezen szándékokról. Győrrül Fabricius Teb, ugyan onnand valamelly Ponrajder kalmár más társával több ízben kértek, de csak 4 ft 50 xr mázsáját, alkuban vélek nem ereszkedtem, mert pénztelenek hitelt kívántak, másként így az egyike most is processus alatt való, az hamu zsírnak ára végett cseszneki uraságnak zsidójával én az ki az у forintokat helyben leteszi, annak oda adom Győrig teendő fuvarjáért mázsánkéntfizessen fr. 15 mert ennyit szoktak fizetni.” Esterházy I. Károly válasza: „Bízvást 6 forintban oda adhattya kegyelmed. [...] Froman nevezetű győri kalmárral [...] hamu zsír eránt [...] alkut tettem [yft.].” 625 Hegyi 1978:112. 626 DREKK Rationes 96., 108. (1781). 181
