Palkóné Jády Melitta: Ízek és emlékek szakácskönyve Veszprémből, a Cserhátról (Veszprém, 2013)
Bevezető
Bevezető Kedves Olvasóim! Nagymamáim receptgyűjteményeiből állítottam össze egy válogatást. Szeretném bemutatni a 20. század kedvelt ételeit, egészen pontosan az 1920-45 közöttieket, majd az 50-60-as évek hiánygazdaságának fogásait, végül - amire már én is emlékszem - a 70-90-es éveket is felidézem. Felelevenítek pár emléket, elmesélt történetet, melyek az ételekkel kapcsolatosak. Nemcsak helyi ételeket olvashatnak, hiszen az újságok, rádió révén már korán megismerkedhettek nagyszüleim az ország más részein fogyasztott ételekkel. Miért is veszprémi, cserháti ízekről beszélek? Mert itt éltek nagyszüleim, az ő szüleik, s itt élünk mi is... Magamról néhány szót, tősgyökeres veszprémi családból származom (anyai ágon sváb, apai ágon nemesi ősökkel). Korán megtanultam főzni, részben a körülmények miatt, részben élvezetből is. A szünidőket nagyszüleimmel töltöttem, de beteges gyerek voltam, ezért amikor hiányoztam az iskolából, többnyire valamelyik nagymamám szárnya alá kerültem. Mamáimnak volt türelmük, idejük arra, hogy együtt főzzek velük. Együtt készítettük elő az alapanyagokat, segítettem (vagy hátramozdítottam?) őket. Mindenesetre az ebéd minden nap a déli harangszóra az asztalon állt. Tinédzserkoromra már otthon is bevett szokás volt, hogy a hétvégi ebédekhez süteményeket, tortákat sütöttem, később egyre több fogást magam készítettem el a családnak. Huszonévesen már képes voltam arra, hogy testvérem ballagási ebédjét, majd a saját esküvőmre 20-25 ember részére teljes menüt főzzek, melyhez kis segítséget kaptam. 7 Csapiár János utcai ház gangján, kezemben egy linzerrel
