Palkóné Jády Melitta: Ízek és emlékek szakácskönyve Veszprémből, a Cserhátról (Veszprém, 2013)
Nagymamáimról
Nagymamim nagyon jól és ízesen főzött. Gyerekeinek, unokáinak mindent elkészített, amit csak éppen kértek. Nagyapámat nem nagyon láttuk, hiszen a szabóműhelyben ténykedett kora reggeltől délig, amikor is ebédelt, majd egy kis pihenés után folytatta a munkát vagy ment kertészkedni. Mami kora reggel ment megvenni a szükséges alapanyagokat a piacra vagy a boltba, a henteshez. 9 óra körül már neki is látott a főzésnek. Déli harangszókor már ki volt merve mindig az étel. A rádió „Jó ebédhez szól a nóta" és a „Ki nyer ma?" műsorának hangjai mellett fogyasztottuk el az ebédünket. Reggelire általában friss kenyér, kalács vagy kifli mellé vaj, házi lekvár vagy méz járt, esetleg tojásrántotta, nagy pohár tejjel, tejeskávéval. Uzsonnára valami könnyű étel, kis sütemény, nyaranta friss gyümölcs. Vacsorára a sósabb ételek következtek, néha virsli, kolbász, sonka, főtt tojás... Mamám bárhova is ment - ismerősökhöz, rokonokhoz, üdülni - a neki tetsző ételek receptjét elkérte. A kézzel írott receptes könyvébe szinte mindegyikhez odaírta, hogy kitől származik az ötlet. Sőt, néhányat áthúzott, odaírva „nem vált be". De amelyiket jónak ítélte, oda ez került „finom" vagy „igen jó". Sajnos, néhány receptet nem tudtam elolvasni, mert a könyvecske, melybe íródott túlélt egy háborút, '56-ot és további több mint ötven évet, így foltos lett. Kár értük... A receptes könyvében sok olyan beírás is szerepel, mely nem az ő keze írása, itt úgy hiszem elsősorban a keresztanyám írását láthatjuk. A helyesírási hibákat szépen bejelölte mamám, ezért úgy gondolom, hogy ezeket úgy diktálta be. A továbbiakban következő recepteket mind szó szerint idéztem, a '30-as évekből gyűjtötteknél a régi helyesírással. A későbbiek pedig már mai szó- használattal íródtak. 12 Nagyszüleimmel
