Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A katonai ejtőernyőzés kialakulása
1 I. Elmélet, előtörténet A katonai ejtőernyőzés kialakulása Az ötlet, hogy nagyszámú csapatokat juttassanak az ellenséges arcvonal mögé, 1918-ban született. William Mitchell, az amerikai hadsereg tábornoka felvetette, hogy ejtőernyős csapatokat1 kellene létrehozni és bevetni a német vonalak mögött. A nyugati állásháború megmerevedett lövészárok rendszerét akarta így áttörni. A szövetséges hadvezetőség számításai alapján egy ilyen egyedülálló hadművelet tervezése (a szervezés és felszerelés összetett volta miatt) hat hónapot vett volna igénybe. Nem volt elegendő, azonnal bevethető repülőgép, hogy az ejtőernyős zászlóaljat egy felszállással ledobják, ráadásul nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű ejtőernyő sem.2 A háború 1918 novemberi vége egyben a grandiózus terv végét is jelentette. Az Amerikai Egyesült Államokban Mitchell tábornok kezdeményezésére 1928-ban egy altiszt rendfokozatú és tíz rendfokozat nélküli katona hajtotta végre szállítórepülőből az első csoportos ugrást. Az akció katonai szervezeti intézkedésbe való közvetlen átültetésére nem került sor.3 A szovjetek 1930-ben kezdték meg raj szintű egységek ejtőernyős ledobá- sának kísérleteit. A sikeres próbák a 3. Légideszant Dandár létrehozásához vezettek 1932. december 11-én. 1934. január 1-re a légideszant erők a 3. dandáron kívül magukba foglaltak négy repülőgéppel deszantolt különítményt, huszonkilenc ad hoc légideszant zászlóaljat és néhány század és szakasz szintű egységet, összesen 10,000 emberrel.4 „Nappal is még csak Oroszországban sikerült a gyakorlatok folyamán több száz katona részvételével előre megállapított célú támadásokat eredményesen is végrehajtani és az ellenség tartalékcsapatát vagy az ellenséges állásokat hátulról, meglepetésszerűen megtámadni. Ennek hitelességét ellenőrizni nem tudjuk, úgyszintén a végrehajtás módozatai is ismeretlenek előttünk."5 1 A teljes 1. amerikai hadosztályt kellett volna ejtőernyővel felszerelni. A terv végrehajtását végül 1919 februárjára halasztották: a várható bevetés során az ejtőernyővel felszerelt katonákat Menin-Roselare szakaszán, a német vonalak mögött tervezték ledobni. KÜHN 1999. 8. 2 LUCAS 2001.15-16. 3 GÓLLÁ 2006.17. 4 ZALOGA-NESS 1998.143. 5 A Luftwehr német katonai folyóirat 1938. évi márciusi száma szerint a kijevi hadgyakorlaton 700 katona ugrott egyszerre ejtőernyővel. Emellett nehéz haditechnikával történő kísérletekről is tudósított: Szovjetoroszország végzett ledobási kísérleteket 2,5 tonnás harckocsival; az Egyesült 9 I
