Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei

A műszaki csapatok és csapatárkászok részére kiadott irányelvek - az 1944/45. kiképzési évre vonatkozó - magában foglalta az ejtőernyős-zászlóalj árkász század kiképzési időszakának felosztását, egyes emberre lebontva.127 A kiképzés 200 napot vett volna igénybe, és kiterjedt az általános katonai és gyalogsági kiképzés mellett az erődharcra, a „vízen járásra", a vízen történő átkelésre, robbantó- és záróharcra, valamint műszaki alapismeretekre.

Az 1944. augusztus 15. - 1944. szeptember 30-ig terjedő időre szóló kiképzési rendelet a megtartásra kerülő tanfolyamokról szintén tartalmaz adatokat az ejtőernyős lövészkiképzéssel kapcsolatosan. A rendelet puskával, pisztollyal, géppisztollyal, kézigránáttal (az ejtőernyősök számára iskoladobásra fejenként három darab, harcszerű dobásra két darab volt előírva), golyószóróval, nehézpuskával, géppuskával, 50 mm-es gránátvetővel, 81 mm-es aknavetővel, 37 és 40 mm-es, valamint 75 mm-es páncéltörő ágyúval való lövészetet irányzott elő. A lövészetekre megadott időket azonban nem tartotta kötelezőnek.128

A rendszeresített fegyverekkel végrehajtandó gyakorlatok során az ejtőernyős csapatnem némi előnyt élvezett a többihez képest: kézigránátdobásnál 3 db volt előírva a többi csapatnemmel szemben. Gránátvető, aknavető, nehézpuska, páncéltörő ágyúval történő, megerősített szakaszban, században vagy zászlóaljban került volna sor kötelékgyakorlatra. Az „ 'Egyszerűsített lőkiképzés' című 11. számú Emlékeztető 1. füzete, valamint a 'Puskatalálatlap' augusztus 15-ig, míg az Emlékeztető többi füzete és a többi fegyverek találatlapjai szeptember hó 1-ig kerülnek kiadásra", ezért a honvéd ejtőernyősök kiképzése nem ezek alapján, hanem a gyakorlati szempontok figyelembevételével zajlott.

A terepgyakorlatokat (harckiképzést) a Bakonyban végezték, a lövészeteket az elemi, illetve harcszerű lőtéren. Nagyacsád község déli részén volt az elemi lőtér, Pápától 9 km-re észak-északnyugatra. Ezt a lőteret a huszároktól örökölték az ejtőernyősök. Teljesen kiépített volt, fedett lőállásokkal, golyófogó földhányásokkal, s néhány épülettel. A harcszerű lőtér a várostól délkeleti irányban, Nagytevel község határában volt, mintegy 12 km-re a Bakony északi lejtőjén. Itt nem voltak létesítmények, a lövészet a terep adottságainak megfelelően történt.129

„Mivel elsősorban katonák voltunk, kiképzésünknek jelentős részét a speciális harckiképzés tette ki. Bevonulásomat megelőzően már részesültem általános újonckiképzésben, tehát itt a zászlóaljnál erre már nem volt szükség. A harckiképzésünkben

lángszórós alakulatok számára általános műszaki kiképzést is javasolt, melyet a kiképzési éven belül, négy heti időtartamra, valamelyik vegyiharc gyakorlótéren, vagy vegyiharc alakulatnál, kihelyezve hajtanának végre. POKORNY 1943.b. 349.

127 HL VKF 577/hdm. csf. ein. -1944.

128 HL VKF 623/hdm. csf. ein. -1944., a HL VKF 537/hdm. csf. ein. -1944. számhoz csatolva található.

129 Huszár János, egykori karpaszományos ejtőernyős honvéd levele, kelt: 2010. május 27.

138