Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei
1940 után a kiképzések során csak a gyakorlott ugrók folytattak kísérleteket nagy ugrási és alacsony nyitási magassággal.51 Az ejtőernyősök többsége, a négy gyakorlóugrást, melynek végrehajtásával megkapták az ejtőernyős jelvényt - vagyis a teljesítő ugrásokat - eltérő magasságon, ám 500 m alatt hajtotta végre.52 Kiképzés során bekövetkezett balesetek Az ugróra háromirányú mozgás hathat, melyek sérülést okozhatnak: 1. A másodpercenkénti 4-5 méteres esési sebesség, 2. A különböző légáramlatok, 3. Az ernyő ingása.53 54 Sérüléseket okozhatott a földön történő vonszolódás is, ezt megelőzendő, a hevederek gyors leoldására szintén kiképezték az ejtőernyőst. Ha az ugró 15 km/h-nál nagyobb szélben ért földet, könnyen előfordulhatott, hogy az ernyő tovább vonszolta a földön. Az ejtőernyős ezt úgy tudta semlegesíteni, hogy: „az ernyő valamelyik részét erősen behúzza, mégpedig két kézzel. Mikor az ernyő így eltorzulva elkezdi veszíteni húzóerejét, akkor az ugró lábait párosával a könnyebbik oldalról előrekanyaritja és ülőhelyzetet vesz fel. Most hirtelen kiengedi a behúzott ernyőt, amely erőrekapva ismét húzni kezdi az ugrót, akit most éppen talpra állít. Amint az ugró felállt, azonnal szaladjon az ernyőkupola irányába attól jobbra vagy balra, mert így az ernyő nem talál ellenállásra, szépen összeesik. Az ugró úgy fordítsa meg a kupolát, hogy abba a szél már ne tudjon belekapni."5* 51 Azonban a gyakorló ugrások alkalmával sem volt gyakori ez az ugrástípus. 1939 februárjában 2 géppel 21 fő ugrott 1000 méterről és nyitott 500 méteren. BALOGH 1942. 60. 52 Az ugrást „áfáidtól legalább 200 m távolságban meg kell kezdeni". KINCSES 1942. 4A45. A tapasztaltabb ejtőernyősök már árnyaltabban és pontosabban adták meg a kiugrási magasságokat: szabadeséssel végrehajtott ugrásoknál a biztonsági alsó nyitási határ 300 méter, míg azonnali nyitásnál a legalacsonyabb repülési magasság 150 méter volt. PATAKY 1941.e. 8. Mások az első ugrásnál 1000 méteres magasságot javasoltak, hogy a kezdő ugrónak legyen elegendő ideje felkészülni a földet érésre. SZOKOLAY 1939.138. Pataky százados könyvében az alacsony ugrás biztonságos alsó határát 150 méterben határozta meg, kézi kioldásnál, mivel az ugrónak így még a főernyő meghibásodása esetén volt ideje a mentőemyő nyitására. A kísérleti ledobá- sok során, fabábuval a legkisebb magasság 30-40 méter volt, ahol kényszerkioldás esetén még volt ideje az ernyőnek teljesen kinyílni, mielőtt a bábu földet ért volna. Ez azonban nagyon kemény földet érést eredményezett volna élő embernél, ezért végrehajtását az ugróknak csak életveszély esetén tanácsolta. PATAKY 1942.C. 81-82. Az ejtőernyős parancsnokság kötelezővé tette a 300 m feletti nyitást. SZALAY 1941. 23. Szintén 200 méteres ugrómagasságot említett egy 1942-ben, Caproni Ca-101/3m-ekből végrehajtott vándorugrás alkalmával BALANYI 1943. 54. 53 SZALAY 1941. 22-24. 54 PATAKY 1941.a. 407. Az ejtőernyős kísérleti keret 1939 nyarán folytatott kísérleteket különböző sebességű szélben, hogy megtapasztalják, milyen szélsebességet képes még az ugró elviselni sérülés nélkül. Megvizsgálták és kidolgozták, hogy az erős szélben hogyan lehetett a hevederektől megszabadulni. SZOKOLAY é. n. 31. 123
