Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei
Az ugrási magasság megválasztását az alkalmazni kívánt harceljárás határozta meg mind a magyar honvéd ejtőernyősöknél, mint a német Fallschirmjágerek-nél. A kézi kioldásos (önkioldásos) nyitást a magyar ejtőernyősök általában a nagy magasságból (6000 m) történő kiugrás és viszonylag alacsony (180-300 m) nyitási magasság esetén használták. Olyan tapasztalt ugrók, mint Pataky Géza százados, az ejtőernyőzést igyekeztek népszerűsíteni cikkekben, könyvek segítségével. Ebben említést találhatunk nagy magasságú, kézi kioldásos ugrásról. Pataky százados vezetésével 3 gyakorlott ejtőernyős ugrott. 3000 méterről ugrottak, 2600 méteres szabadeséssel, 400 méteren oldottak ki. A magasság pontos betartását stopperórákkal határozták meg. Könyvében felszereléssel történt nagy magasságú ugrást is említett Pataky százados. 4000 m magasságból ugrottak ki és alig 200 m-en nyitottak, azonban sem az ugrók számát, sem az ugrás helyét és idejét nem ismerteti.49 „Az ideális eje. kihelyezés elg. területen időzített ugrással történik. Nagy magasságból 5-6000 m-ről ugranak az eje-ök, és mindannyian 3-400 m-re a földtől nyitják ki az eje-jüket. A csomagernyők időzítő készülékkel felszerelve szintén ebben a magasságban nyílnak. Felbecsülhetetlen előnye ennek a kihelyezési módnak a tökéletes meglépés. Sajnos, nagyobb tömegben kivihetetlen, mert nagyobb egységeket ilyen mérvű időzítésre kiképezni egyszerűen lehetetlennek látszik. A másik kihelyezési mód az alacsony ugrás /németek/. Ennél a szétszóródás a minimálisra csökken, a csomagernyők időzítése is feleslegessé válik, minden eje-s kiképezhető rá, de az elg. meglépése veszít tökéletességéből. Annak idején -1939 májusában - még hittünk abban, hogy mindenki elérheti azt a kiképzési fokot, hogy 5-6000 m-es szabadesést végre tud hajtani, tehát a kik. is arra irányult."50 Ez az észrevétlen kihelyezést volt hivatott szolgálni, minek során a kisszámú, szabotázs-romboló feladatra kiképzett támadóerőnél fontos volt, hogy minél kevesebb időt töltsön a levegőben, kockáztatva a ledobás leleplezését. Miután - elsősorban szovjet példák alapján átvett - nagy magasságú ugrások és a szabotázs csoportok bevetésének koncepcióját elvetették, részben német hatásra, a magyar ejtőernyősök kiképzése is a tömeges harci alkalmazás felé fordult. Ennek már nem felelt meg a nagy magasságú ugrás rendszere, mert ilyen tömegben (egy század, majd egy zászlóalj) megfelelő géptechnika hiányában, nem volt lehetséges a kiképzés. A németek eleve alacsony ugrási magasságú, kényszerkioldásos ugrásokat hajtottak végre, mert a tömeges harceljárásnak jobban megfelelt. Ezt a módszert alkalmazták a honvéd ejtőernyősök is. korló ugrást végezni kezdő ugrókkal, mert a szél sebessége nagy mértékben fokozza az ugró leszállósebességét és ez súlyos sérülések okozója lehet. SZOKOLAY é. n. 9. 49 PATAKY 1942.C. 131., 138-139. 50 MAKRAY é. n. 23. Az ugrási magasság meghatározása 122
