Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében
hogy a vincellérek eltérő színvonalon dolgoztak, sőt munkavégzésük nagyban befolyásolta a termés alakulását. A nyúli Gerha-szőlő csak 1763-ban jutott az apátság tulajdonába. A vincellér hanyagsága miatt az ültetvény már félig elpusztult, a tőkék negyed részét ellopták, ezért a szőlőt újra kellett telepíteni. így az első, 1764-es évben a Gerha a többi ültetvénnyel ellentétben veszteséges volt.23 Keller Bálint szerint viszont a Várallya-szőlő igen bő termése nagyrészt az évek óta megbízható munkát végző vincellérnek, Matus Józsefnek köszönhető. A számadáskönyvben szőlőfajtákra is történik utalás. A vincelléreknek szánt utasítások között olvashatjuk, hogy az időközben elhalt tőkéket meghatározott fajtákkal kellett pótolni. A javasolt, tehát valószínűleg a legjobbnak ítélt fajták: Maka, Szala, Dávid.24 A robotmunka rossz minősége miatt a vincellérek már több évtizede napszámosokkal műveltették az ültetvényeket. A számadáskönyv feljegyzései szerint napszámosok metszettek, hordták a venyigét, kapáltak, karóztak, trágyáztak, kötöztek, fattyaztak és gyomláltak.25 A trágyát mindig a legközelebbi majorból szállították a szőlőkbe. 1753-ban a bencés provisor a pázmándi Hochenreiner-szőlőbe 140 szekér trágyát szállíttatott a pázmándi majorból.26 A tavaszi metszés után a tőkék mellé karókat ütöttek, amelyeket ősszel újra kihúztak, hogy megvédjék a korhadástól. 1765-ben a karókat fele részben a Bakonyból, Borzavárról szállította Gonda József erdőmester. Ezek tölgyfából készültek. A karók másik felét a környék - köztük Gerencsér - bozótjában vágatta, és Szent- mártonban hegyeztette ki. A kötözéshez kákát használtak. Az ültetvényeket sövénnyel és árkokkal, helyi szóhasználattal tanárokokkal27 védték és választották el egymástól. Gyakran gyümölcsfákat is ültettek a szőlők szélébe.28 A számadáskönyv szerint barack, alma, birsalma, körte és cseresznye volt a leggyakoribb. A pázmándi Jávorka-szőlő mellett 23 LIBER RATIONUM 149. 24 Liber rationum 154. 25 A napszámosokról a vincellérek gondoskodtak. Általában 20 dénárt fizettek egy napos metszésért, kapálásért, bujtásért, karózásért, 12 dénárt keresett a venyigehordásban, trágyázásban, kötözésben, fattyazásban, gyomlálásban részt vevő napszámos jobbágy. LIBER RATIONUM 143-153. 26 Cultivatio vineae Hocherainerianae (sic!) Anno 1753. PFL Acta Antiquiora fasc. 58. nr. 15. 27 A csanaki szőlőhegy rendtartása (1694), 3. pont. PFL, Acta Antiquiora fasc. 8. nr. 77. NÉMA 1995. 12. 28 A szőlőhegyi gyümölcstermesztésről: ÉGETŐ 2004. 63-99. 62
