Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében
alatt ezzel látta el délben és vacsora alkalmával a tizedszedőket. Az uradalom külön fogadta fel a dézsma 5-6 beszállítóját, akik 30-50 akós hordóban két hétig fuvarozták a pincékbe a mustot. A tizedszedéskor a finomabbnak ígérkező mustból vásároltak is. 1764-ben a szentmártoni szőlőhegyen összesen 210 akó mustot vásároltak, akóját három forintért.20 A jobb minőségű, így a monostorban is fogyasztott bor az apátság hét saját kezelésű szőlőjében termett. Ezeket a majorsági szőlőket a pincemester a vincellérek segítségével műveltette. Ezek az ültetvények mind a monostor közelében lévő, jó fekvésű szőlők voltak. Öt ültetvény a monostor alatti Szent Márton-hegyen termett,21 ezeket a főapáti lakosztály alatt kiépített torculariumból felügyelték. Mindegyiknek külön vincellérje volt, csupán a közvetlenül egymás mellett fekvő Talián- és Városi-szőlő kapott közös gondozót, Kőházi Istvánt. Kissé távolabb feküdt az écsi és a nyúli szőlőhegyen lévő ültetvény. A bakonybéli apátság pázmándi hegyen lévő két szőlőjét szintén a főapátság kezelte, ezeket Jávorka-, illetve Hochenreiner-szőlőnek hívták. Az utóbbi négy, környékbeli falvakban fekvő szőlőkben présházak is épültek. Számadáskönyvünk tartalmazza a szőlőművelést irányító vincellérek munkaköri leírását és javadalmazását is.22 A vincellérek kötelesek voltak az uradalom felé rendszeresen jelentést tenni. Az egységes előírás és követelmények ellenére a számadáskönyvből kiolvasható, 20 LIBER RATIONUM 43., 46., 65., 84., 94. A szentmártoni uradalom pincéibe természetesen csak az uradalom szőlőiből származó mustot szállították. A kismegy éri uradalom területéről (Tényő, Csanak, Nagybaráti) származó termést a győri apátúrház pincéjében tárolták. Liber rationum 57-58. 21 A 30 ároknyi Harka szőlő az apátságtól délre, a Horog mellett feküdt. Később Hoszpodár- szőlőnek is nevezték. A Várallya-szőlő az apátság alatt, a hegy nyugati oldalán, a mezőváros felett termett. Nagyságát 70 árokra becsülték. Ettől északra, a győri út mellett, a mezővárosi kocsmával szemben feküdt az 50 ároknyi Talián-szőlő. A negyedik Új-szőlő névre is hallgatott, de később Amand-szőlőnek nevezték, mivel valószínűleg Aágh Amand bencés kormányzó ültette újra. Szintén az apátság alatt feküdt a Városi-, régebbi nevén Tuczkor szőlő, amelynek nagysága 40 árokra tehető. LIBER RATIONUM 143-163.; TÓTH 1998.159.; DÉNESI 2009. 87. 22 Liber rationum 153-154. A présházak leltára: Liber rationum 7-11. Mindegyik présház két részből állt, a lakóhelyiségből és a présházból. Keller Bálint a lakószobákban ágyat, asztalt, széket, kályhát, mécsest, edényeket és evőeszközöket jegyzett fel a leltárba, a Hochenreiner-szőlőben konyha és kút is szolgálta a vincellér kényelmét. Nyúlon a prést malomkő-nehezékkel látták el. A présházakban nagyobb (12 és 4 akós) és kisebb kádak, hordók, puttonyok, csöbör, tölcsér, borszűrésre alkalmas kosarak, és a szőlőműveléshez szükséges ásók és kapák kaptak helyet. Két présházban is feljegyzett olyan felülről zárható puttonyt, amelyben a szőlőmunkások számára hordták a vizet. 61
