Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében
Dénesi Tamás Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi PINCEMESTER SZÁMADÁSKÖNYVÉBEN A pincemester és számadáskönyve A Pannonhalmi Főapátság hatalmas, öt vármegyében fekvő XVIII. századi birtokkomplexumát a könnyebb irányíthatóság kedvéért kerületekre osztották. A század elején három kerület, a szentmártoni, a kismegyeri és a dienesdi létezett, Sajghó Benedek főapátsága alatt1 szerveződött Bársonyos és Deáki központtal a negyedik és ötödik birtokközpont. A birtokhálózat igazgatási központja természetesen a főmonostor volt. Az energikus, sokszor ellentmondást nem tűrő Sajghó maga szerette kézben tartani a rend gazdaságirányítását, ebben a provizorok segítették. A kerületeket irányító provizorok közül kiemelkedett a szentmártoni uradalom kormányzója, aki helyzeténél fogva központi kormányzóként tevékenykedett, de a monostor gazdasági irányításában is fontos szerepet töltött be. A főapát diktatórikus irányítása nyílt konfliktust eredményezett a szerzetesekkel, akik a királynő, Mária Terézia elé vitték ügyüket. A királyi vizsgálóbizottság tevékenysége folytán kiadott 1746-os statútumok2 arra kötelezték a főapátot, hogy az összes birtokot világiak mellőzésével, alkalmas szerzetes tiszttartókkal irányíttassa, a kisebb gazdasági hivatalokba laikusokat tegyen, a gazdasági teljhatalmat pedig a szerzetesközösség más elöljáróival ossza meg. Sajghó ezt továbbra sem teljesítette maradéktalanul, továbbra is ő irányította a pénzügyeket, és szerzetes tiszttartókat ezután is csak Szentmártonban tartott. Gazdasági téren a szerzetesek tehát csak a főmonostorban és a szentmártoni uradalomban játszottak meghatározó szerepet. A központi kormányzóként is tevékenykedő szentmártoni provizor mellett fontos szerepet töltött be a monostor életében a házgondnok, akinek munkakörét a XVI. századtól gyakran összevonták a cellerarius, azaz a pincemester feladatkörével. Ezekben az időszakokban egy személy felügyelte az épületeket, a ruházatot, a konyhát, illetve a pincéket és az ezekben tárolt bort. A 1 Sajghó Benedek 1722-1768 között volt főapát. PRT V. 20-39. 2 PFL Acta Antiquiora fasc. 77., nr. 20. Közölve: PRT V. 814-826. 56
