Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Boross István: Ínségesek és napszámosok a cseszneki alsó járásban (Vizsgálódások az 1867. évi napszámos-listák kapcsán)

vesszük, hogy alapvetően földmunkáról van szó. Az is igaz viszont, hogy a kőfejtésben nők nem vettek részt. Szekeres napszámot viszont teljesített nő is. A számadásokban időnként feltűnik olyan név is, aki nem szerepel az összeírtak között. Egyrészt az ínségesség nem egy statikus állapot, a kör bővülhetett az idő előrehaladtával, hiszen a korabeli gazdálkodás színvonala behatárolta a tartalékképzési képességet. Erre a jelenségre a megyei bizottmányi jegyzőkönyvek is utalnak.35 (Többek között ezért is vizsgáltatják felül oly sokszor a névsorokat.) Másrészt az is felmerül, hogy minden szigorúság ellenére, napidíjért dolgozhattak nem ínséges állapotúak is (például igás napszámban).

Vajon kik is alkották az ínségesek körét? Milyen társadalmi rétegekből, elemek közül kerültek ki? A központi segélyezés egyik elemével, a pótvetőmag beszerzésére szolgáló kölcsönnel a módosabbakat, a telkes gazdákat tudta inkább támogatni a kormányzat. Akiknek csak töredéktelke volt, vagy egyáltalán nem rendelkezett földdel, azokon az ínségmunkában való részvétel biztosításával lehetett segíteni. Mindvégig megfigyelhető az iratokban, hogy a legszegényebbek, a napról napra élők felvételére törekedtek. Viszont fontos szempont volt az is, hogy munkaképes egyének tényleges produktív munkavégzés útján jussanak segélyhez. A napszámos kifejezés, amit egyébként az összeírások is gyakran használnak fejléceikben, nem feltétlenül tükrözi az itt összeírtak körét, illetve nagy valószínűséggel nem tekinthetők egy homogén társadalmi réteg képviselőinek az itt megjelenő kétkezi munkások.36 Az összeírások között egyedül Szápár község összeírásában találhatunk foglalkozás rovatot, azonban itt is csupán a napszámos kifejezést dettózta az összeíró. Az 1869. évi

35 Vő. Sennyey Pál tárnokmesternek az országos ínségügyi bizottmány előtt 1867. február 23-án felolvasott emlékiratában ezzel összecsengő gondolatot olvashatunk: a tavasz közeledtével az ínséges helyzet fokozódására számít, ezért a segélyezés eszközeinek nagy részét is ekkorra javasolja tartalékolni. MOL D-191 M. Kir. Helytartótanács elnökségi iratai 1866-IV-K-3103 (5997/1866)

36 A társadalomszerkezeti elemzés kapcsán érdemes még megemlíteni, hogy ugyanezen folyamatok eredményeként a Dél-Alföldön egy új, markáns foglalkozási csoport jött létre. A kubikusok vízépítészeti munkákra szakosodtak, de alkalmazták őket út-, vasút- és városi építkezéseken is. (Vö. KÓSA 2009. 245.) Bár Veszprém megyében is alkalmaztak ínségeseket a Marcal szabályozására, de a Bakonyban nem beszélhetünk kubikus réteg kialakulásáról. Viszont arra gondolhatunk, hogy a sokszínű paraszttársadalom további differenciálódására itt is hatással lehettek az ínséges viszonyok.

158